A filmekben a kamaszok miért utálják a családi nyaralást?

Lázadnak, cikinek érzik.. Nekem is volt egy rövid 1-2 éves időszakom, amikor elmentem nyaralni haverokkal, síelni sulival stb.. Aztán elég is volt, mert rájöttem, hogy nincs jobb a családi nyaralásoknál, teleléseknél. Fantasztikus családom van, szóval őket nehéz felülmúlni. :)

Persze néha elmegyünk a párommal barátokkal is, de én sokkal jobban élvezem a hosszabb kiruccanásokat családdal, a rövidebbeket pedig barátokkal. (Mint egy hétvége/egy nap kiruccanás a Balcsira, a Velencei tóhoz, Prágába, stb.)

A párommal pedig természetesen járunk kettesben is, azt sem cserélném el semmi pénzért.

Én azért utáltam mert:

1, egyedül vittek és unatkoztam, nem kötött le a 100. temlom meglátogatása, a strand is csak egy kis ideig szórakoztató...

2, introvertált vagyok és nekem ez nem pihenés, hanem stressz, utazni kell, szervezni kell, pakolni kell, korán kell kelni, idegen hely, nem tudok aludni, meg kell szokni stb. Nekem a pihenés ha bezárkózok a szobámba egyedül és csöndben.

A barátnőid nem indokolták meg a válaszukat?

Egyébként gondolom azért, mert ismerik a családjukat, és lehet, hogy nem igazán élvezik a programokat.

Én szeretek a szüleimmel járni nyaralni, mert nem erőltetnek rám semmit, mindig közösen választjuk ki a helyszínt és a programokat is. Járunk múzeumokba is, ami nyilván engem annyira nem köt le, de cserébe olyan helyekre is ellátogatunk, ami viszont őket nem érdekel, engem pedig igen (vidámparkok, aquaparkok). De mondjuk a hajóutakat, városlátogatásokat mindhárman élvezzük, így leginkább ilyenekre járunk.

Viszont ha mindennap abból állna, hogy az apartmanban főzőcskézünk (szerencsére anyukám úgy van vele, hogy neki az úgy nem pihenés, ha főznie kell, így vagy félpanziós ellátással megyünk hotelbe, vagy pedig apartmanba, de úgy, hogy éttermekbe járunk vagy valami olcsóbb gyorskaját veszünk - pl gyrost), strandolunk, múzeumokat látogatunk, akkor annyira én sem lelkesednék a családi nyaralásért, mert nagyon unnám. Így viszont szeretek velük járni nyaralni (még 18 évesen is), és örülök, hogy legalább ilyenkor együtt van a család. :)

én személyesen azért nem szeretem, mert a szüleim teljesen máshogy pihennek mint ahogy én szeretek. Extrovertált típusú ember vagyok, szeretek a barátaimmal lenni, moziba menni, iszogatni, beszélgetni, baaromkodni. A szüleimnek a nyaralás azt jelenti hogy 3 hétre lemegyünk a nyaralónkba, ami egy kis, kb 500 fős faluban van, pont elég messze a Balatontól hogy csak kocsival lehessen lemenni a partra, és már ne legyenek turisták, csak az idősödő helyiek, de pont elég közel hogy semmi más szórakoztató ne legyen a közelben. Testvérem nincs, barátaimat nem hívom le úgy hogy a szüleim is ott vannak. Strandolni csak este megyünk le amikor más senki nincs ott, úszunk két kört és már megyünk is mert késő van. A házban nincs tv, apa folyton kikapcsolja a wifit, mert drága. Ők kertészkednek, borkóstolókra megyünk, áthívnak ismerősöket, de halál unalmas az egész, 3 hétig aki korban "közelebb" van hozzám az is 30 fölött van. Nem érdekelnek a témák amikről beszélnek, ha hozzá is szólnék nem vesznek komolyan, én vagyok a gyerek aki jött mert nem lehet otthagyni sehol.

Nem megyünk semmi új helyre, ugyanaz a nyaraló, ugyanaz a kettő darab túraútvonal amin tíz éve minden nyaraláskor szertartásosan végigmegyünk, ugyanaz a kis falu ahol a "nagy látványosság" a falu kútja, és minden évben ugyanaz az egyetlen kimozdulás amikor kertészeti szaküzletbe megyünk valami permetszerért vagy locsolóalkatrészért.

Ráadásul a szülinapom is nyaralás közbenre esik, tehát eddig egyszer sem sikerült még rendesen megünnepelnem a barátaimmal.

Most már érted? 17/L