Aki pengéhez nyúlt (kamasz, ) és elment (elvitték) pszichológushoz az segített rajta? És mennyi idő után? és hogyan sikerült ebből kijönni?

Hát először is... a szülőnek le kell ülni a gyermekével beszélgetni, de csak óvatosan, megértően. Ha erre rosszul reagál akkor próbáljanak úgy beszélgetni a gyerekkel hogy megértsék a gyermeket, és a gyerek is megértse a szülő aggodalmát. Ha ez is megvan, és megvan az ok amiért tette, beszéljék meg.. legtöbbször elég egy jó kiadós beszélgetés!De ha még ez se válna be, akkor már jöhet a pszichológus.. a legfontosabb, hogy nem szabad erőltetni! Emberenként eltérő lehet az idő, de ha megfelelően gondoskodnak a kamaszról akkor könnyen kijön ebből.A szülőknek is el kell ezt fogadniuk,rá kell jönniük, hogy nem törődtek eleget a kamasz gyerekükkel.

Ez azon is múlik hogy milyen a pszichológus. Én kb 12 voltam amikor ilyesmit csináltam, a szüleimmel beszéltünk, aztán elvittek pszichológushoz. Na már most az a nő kb le se sz*rta a fejemet, hol a mobilját nyomkodta, hol a naptárt nézegette, néha feltett valami kérdést és ha nem tudtam/nem akartam rá válaszolni, folytatta amit addig csinált, azaz a nagy semmit. Csak elcseszte az egyik napomat a hétvégéblől. Utána megunt, vagy nem tudom, de tovább küldött Budapestre pszichiátriára. Addigra már rendeződött sokminden, és jobban voltam, mindenesetre a pszichiátrián kivizsgáltak. Kaptam egy autizmus (asperger) diagnózist, az eredeti okkal amiért mentem, végül nem nagyon foglalkozott senki. Később 14 évesen még gyakran összekarmoltam a karomat ha feszült, ideges voltam vagy valaki megbántott de legalább már nem pengével csináltam és megmondtam magamnak, hogy oké elég, nem akarok ezzel lebukni. Szóval nagyjából sikerült kijönni belőle, pár év alatt.