Baj ha ezért nem megyek suliba? 15L

Igen, baj, mert az élet nem olyan, hogy rossz kedvem van, és akkor nem megyek.

Nem vagy már gyerek, meg kell értened, hogy kötelezettségeid vannak. Most az iskola, később a munkahely. Ha mindenki úgy lenne vele, hogy akkor megy, amikor kedve van, nem sokan üldögélnének ott. A fiú meg nem ér annyit, hogy mulassz miatta, majd rájössz.

Később a főnöködnek sem mondhatod, hogy rossz kedved van, nem mész dolgozni. Szedd össze magad. Mégis meddig akarsz otthon ülni?

Nem a kérdező a szánalmas, hanem a válaszolók.

Ha a lányom ilyen helyzetben lenne, valószínű megengedném, hogy 1-2napig otthon maradjon, sokat beszélgetnék vele, lelkizés, bátorítás, ami kell.

Egy nap nem a világ!

Szerintem mind voltunk szerelmibánatos, világfájdalmas kamaszok :)

Ez baromira nem mindentől óvás. A lelki élettel is foglalkozni kell, mert fontos. Hiába hajtunk, mint a güzü a kötelezettségeink terén, ha a lelkivilágunk romokban.

Főleg, hogy ha valaki egész nap sír, akkor az hogy teljesít az iskolában szerinted? Nem tud figyelni, próbálja visszafojtani az érzelmeit, esetleg elsírja magát az iskolában.

Inkább pihenje ki magát az ember, és újult erővel álljon neki a kötelezettségeinek, mintsem hogy erőlködjön foganat nélkül.

Mellesleg én annó egy hosszú kapcsolat vége miatt mentem el egy hétig táppénzre, hogy kifújjam magam. Semmi sem történt.

Nem kell beleszarni a dolgokba, de igenis pihenjen az ember, törődjön magával.

Jó azért egy szakítás nem olyan, mint ha meghalt volna az egyik szülőd.

Bőven lehet mellette másnap iskolába járni. Az én lelkivilágomat sosem kellett gondozgatni, inkább egy olyan nap nem mentem suliba, amikor dogát írtunk valamiből. Ha hiányzok, akkor már értelemmel hiányozzak.

A másik, hogy az iskola eleve nem valami izgalmas hely, szóval bőven van ideje az unalmas matek, kémia, fizika stb órákon csendben átgondolnia a történteket.

Szerintem meg csak jó ha a szülő támogatja a gyerekét aki éppen szomorú.

Ez kéne legyen az alap .