Mi a véleményetek erről a videórol és magáról a jelenségről?

Nem néztem végig. Kb 2 percig néztem. Hát figyelj. Amit nem értek,hogy miért lett hős,mert földhöz vágott egy gyereket aki fele akkora,mint ő?!

Biztos irgalmatlan rossz dolgokat élhetett át a kisfiú,ami várható volt,hogy a felszínre fog törni,de az,hogy "sztárt" csinálnak belőlle egy ilyen cselekedett miatt nem hinném,hogy a legjobb megoldás lenne. Főleg a többi ilyen helyzetben lévő gyerek előtt. Milyen tanulság volt lejönni ebből a kicsik számára? Valaki belédköt akkor vágd földhöz..

Biztos komplikáltabb a történet,mint amit most két perc alatt láttam,de ennyi idő alatt ez jött le. És,hogy lásd nem szívtelen vagyok,nem a kiskölök ellen beszélek,mert nyílván sajnálom,hogy folyamatos piszkálásnak volt kitéve,de akkor sem a legjobb megoldást választotta. De ha még meg is tette oké,de hőssé azért ne kiáltsuk már ki.

Nem hiszem hogy csak úgy tudja megvédeni magát egy kiközösített ember hogyha bántalmazza a másikat.

Ez a gyerek viszont csak azzal tudott visszavágni hogy ő 30 kilóval nagyon és így bántani tudja a másikat.

Azt kellett volna megtanulnia, hogy nem számít mint mond a másik (tudom hogy nem könnyű) és kerülni az ilyen embereket.

Rosszul vagyok Amerikától hogy mindig a hülye cselekedetekből csinálnak híreket, és az erőszakos embereket sztárolják.

Szia! Nos, nekem kisgyerekes szülőként az a véleményem, hogy nagyon jól tette a srác, hogy földhöz csapta azt, aki bántotta. Az, hogy „országos hős” lett, már kissé túlzás, és tipikus amerikai felfújása a dolgoknak… bár az is igaz, hogy ezáltal a nagy nyilvánosság által talán sok más hasonlóan bántalmazott gyereknek segít ez a videó.

Tudod,

Sajnos az iskolai bántalmazás igen sok helyen előfordul

(Elnézést, véletlenül elküldtem az előbbet anélkül, hogy befejeztem volna.)

Sajnos igen sok helyen előfordul a sulikban bántalmazás itthon is. Tudod, mi arra neveltük a gyerekünket, hogy minden ember más, ki ebben, ki abban jobb, meg kell találni mindenkinek a pozitívumát.

Nekem vesszőparipám a csúfolódás elleni küzdelem, nem fogadom el, hogy a „gyerekek ilyenek”, mert csak a frusztrált gyerekek csúfolódnak (vagy akik otthon folyton azt hallják az „okos” szüleiktől, hogy másokat szidnak, cikiznek).

Akit arra nevelnek, hogy legyen nyitott és fogadja el a másikat, és kiskora óta tudatosítják benne, hogy vannak dolgok, amelyekről egyik ember sem tehet (pl. hogy magasabb/alacsonyabb/csúnyább/szebb/idősebb/fiatalabb/fiú/lány/kövér/sovány), ebből adódóan igazi primitívség ilyenért csúfolni valakit (vagy úgy kérkedni, ahogy a kisgyerekek szoktak, hogy pl. „én vagyok az idősebb”), és akit a szülei elfogadnak, annak nincs arra szüksége, hogy máson verje le a saját paráit.

Persze ennek a nevelésnek (ahogy tapasztaltam) az a hátránya, hogy a gyerek nem fogja érteni, mások miért piszkálják mondvacsinált okokkal – és esetleg pont ezért egy potenciális áldozat lesz az ilyen gyerek. Így aztán nálunk is eljött a pont, mikor a „beszéld meg, vagy kerüld azt a gyereket, vagy szólj a tanító néninek” tanácsokon túl azt kellett mondjam a gyerekemnek, hogy üssön vissza, ha megütik. Egyszer csapta ő is oda azt, aki egy ideje már rendszeresen rugdosta, molesztálta – attól kezdve hozzá nem mert érni az a gyerek. És azt kell mondjam, ebben a helyzetben ez volt a megoldás, hiába nem értek egyet az erőszakkal.

Még valami: nem csak a fizikai erőszak tudja tönkretenni egy gyerek életét! Ha valaki folyton beszól, szívat, megaláz, kicikiz, az ugyanolyan zaklató, mintha verne. De sajnos én úgy látom, ennek a kezelésére sok tanár és szülő nincs fekészülve.

Teljesen morbid módon gyakran végül az áldozatot kiáltják ki bűnbaknak, őt távolítják el az iskolából, a lelki nyomorék zaklatója pedig marad – és keres magának egy újabb célpontot.

A felnőtteknek sokkal felkészültebbeknek kellene lenniük az ilyen helyzetek kezelésére, az áldozatoknak és az agresszoroknak (igen, mert ezek a gyerekek is segítségre szorulnak, hiszen valami miatt ilyen kis szemét vált belőlük) való segítségnyújtásra.

„Azt kellett volna megtanulnia, hogy nem számít mint mond a másik (tudom hogy nem könnyű) és kerülni az ilyen embereket.”

Egy ideális világban ez így működhetne, de a valóság más. Ebből a mondatból az látszik, sosem láttál még ilyen valós helyzetet. Ha a villamoson beszól valaki, az rendben, ott arrébb tudsz menni, le tudsz szállni, de egy osztályban, iskolában nem. Persze az igaz, hogy ha elég talpraesett a gyerek, akkor tud olyat visszaszólni, amivel az válik nevetségessé, aki őt bántani akarta – ilyen szituban én is voltam gyerekként, bepróbálkozott nálam egy lány a genyózással, de gyorsan feladta, de azután megtalálta magának a leghalkszavúbb, a légynek sem ártó lányt, és vele művelte kegyetlen kis játékait.

Erről jut eszembe: az ilyen helyezetekben nem csak az a két ember van benne ám, hanem az összes, aki tud róla, aki nézi, de nem tesz semmit, és még azok is, akik nem nézik, de nem is tesznek ellene!

Az ilyen beteg lelkű gyerekek elől nem tudsz arrébb menni, mert utánad jönnek, odaküldik a sameszukat, vagy bárhogy is, de megoldják. És sokszor a tanárok/szülők nem is akarják elhinni, hogy az adott gyerek ilyesmit csinál, mert velük szemben ártatlanul pislog.

Ha a továbbiakban is érdekel a téma, ajánlom az alábbi filmet, számomra nagyon felkavaró (Az osztály a címe):

https://www.youtube.com/watch?v=sUeSQY55o5Y