Nem kellenek barátok, szerelmek, úgy vélem csak csalódnék bennük, meddig mehet ez így tovább?

Ahhoz,hogy legyenek boldog perceink,átéljünk szép és jó érzéseket,ahhoz kellenek a csalódások is.Mivel csalódás nélkül valóban nincs meg az ember,meg rossz érzések nélkül sem.De ugyanez igaz fordítva.Valami ilyesmire mondják,hogy "Nincsen rózsa tövis nélkül!"...

Szóval,ha valami nagyon szép,akkor abban is lesz rossz,mert azt mondják,hogyha valami túl szép,az nem is igaz.De végülis,igaz,de tudni kell,hogy abban is csalódhatunk.

Nem kell mindig a rosszat keresni,hisz jön az magától,ez is csak épít,mert ha mindig csak a jót kapnánk,akkor élhetnénk a habosbabos kis világunkban,vagy egy burokban.Ebből mi hasznunk lenne?Semmi.

Engedni kell magunkat át az érzéseknek,mert ha pld.nem szomorkodja ki magát egy ember,vagy az agresszivítást nem tudja magából kiengedni az ember,akkor gáz lesz.Előbb-utóbb ez az ember annyira befeszül,olyan stresszes lesz,hogy nem bírja tovább,és kiköt a pszichiátrián.Felírnak neki xanaxot,frontint meg isten tudja még milyen gyógyszereket,és ez nem jobb.

Úgyhogy,amikor gáz van,akkor tombolni kell,de tudni kell hol a határ,és szépen mindig kiadni a feszültséget.:)

18/L