Kamaszok, ti hogyan élitek meg vagy éltétek meg, hogy nem lehetett saját szobátok?

hát mi most a tesómmal úgy vagyunk, hogy külön szobánk van, de egymás mellet, és ahhoz, hogy ő a saját szobájába tudjon menni át kell menni az enyémen, és még ajtó sincs a két szoba közt. Tanulni tudok, barátokat ez nem zavarja, bár hozzánk általában nem hívok, nemi életet nem élek, öltözködést meg a fürdőben csinálom. Szerintem biztos jobb így a kapcsolatunk, mert már egymáshoz vagyunk szokva. A zenehallgatást meg meg tudjuk oldani, mert mindketten ugyanazt a műfajt szeretjük. Biztos jobb lenne, ha lenne normálisan külön szoba, mert így teljesen olyan, mintha egy szobában lennénk, de nem bánom, mert így legalább többet lehetek vele. :) Amúgy nyáron lesz újítva a ház, szóval lesz rendesen külön szobánk ajtóval mindkettőnknek. Kicsit fura lesz, hogy nem lógunk annyit egymáson, de legalább lesz a magánszféra.

én 15/l ő 20/f

Nekem nincs külön szobám sajnos, a két húgommal közösen "lakunk". Ez sajnos rajtunk, és a családunkon kívülálló okok miatt alakult így, a ház egy részéből szükségszerűen ki kellett alakítani egy üzletet, így az, ami kettőnk szobája lehetett volna, megélheti forrássá vált, így egy szobába tömörültünk mindhárman. Nem a szüleim tehetnek erről, így sosem haragudtam rájuk, főleg azért, mert tudom, hogy ha lenne rá pénzünk, akkor már rég lenne mindenkinek külön szobája.

Én 19 éves vagyok, húgaim 15 és 17. Tanulni általában úgy szoktunk, hogy a ház különböző pontjaira megyünk (pl. nappali, szüleim szobája stb.), amikor erre lehetőség van. Ha nincs, akkor tűrjük egymást, ez van. Én már egyetemre járok, így elég keveset vagyok itthon, igyekszem inkább az egyetemen vagy könyvtárban tanulni. Önkielégíteni nyilván nem csak a hálószobában lehet, hanem pl. fürdés közben is, az egyéb magánéleti dolgokat pedig igyekszünk kompromisszumosan kezelni. Ha az egyikünk áthívná a barátját (már a "kicsinek" is van, de ők még nem szexelnek...), akkor igyekszünk megoldani, a többiek átmennek aludni az ő barátjukhoz, vagy valamelyik barátnőhöz stb. Sosem szokott probléma lenni belőle, kényelmetlen igaz, de éretten próbáljuk megbeszélni mindig. Öltözködni simán öltözködünk egymás előtt, elvégre azonos nemű testvérek vagyunk, nem vagyunk egymás előtt szégyellősek.

Az utolsó kérdésed érdekes, szerintem megosztható az élet másokkal úgy is, ha az embernek van külön szobája. Csak az a titka a dolognak, hogy nem szabad egész nap ott kuksolni bent, hanem néha érdemes találkozni a család többi tagjával, akikkel az ember egy fedél alatt él, mégha nem is egy szobában. Én nagyon szerettem volna külön szobát mindig is, mert nagyon sokat tanulok, és alapvetően szeretek egyedül lenni, de alkalmazkodtam ehhez a helyzethez. Persze nyilván 19 évesen "mit keresek én még otthon", de amíg tanulok (és mellette dolgozni sincs időm), addig nem szívesen költöm a nemlétező felesleges pénzünket arra, hogy máshol lakjak. Szerencsére mindenki szívesen lát, a húgaimmal sincsenek problémáim :)

Én a nővéremmel vagyok egy galérián.

Tanulni hangosan szoktam (felmondom az anyagot vagy verset, hangosan számolok), nem zavarja (mindig megkérdezem, hogy elmenjek-e máshova, de azt szokta mondani, hogy nem kell).

Szerintem közelebb kerültünk egymáshoz, mert egyre több dolgot mond el nekem.

Ha videóbeszélget, mindig elmegy, így nem hallom a beszélgetését, én meg a fürdőben szoktam telefonálni, így meg marad a saját magánéletünk.

Az zavar a legjobban, hogy a lámpája pont az én ágyamra is világít, így nem tudok aludni, és a TV hangja is elég hangos.

Azt sem szeretem, hogy amikor öltözik, mindig rálát a laptopomra (nem szeretem, ha elolvassák az írásaimat, vagy nézik, ahogy rajzolok).

Ezektől eltekintve szeretem, hogy így vagyunk, mert ha esetleg gyors segítség kellene, itt vagyunk a másiknak.

Nekem sincs saját szobám, kicsit néha fura de megszoktam.Nincs tesóm de így is néha nagyon szokatlan pl.Ha tanulok akkor valaki jön mindig egy szobába vagyunk vagy ha csak simán Skype-on beszélek akkor is nem tudok olyan hangerővel beszélgetni meg ilyenek. Barátnőm nincs és egy ideig nem lesz mert ilyen sokat tanuló tudományos gyerek vagyok, öltözködni azt pedig hamar meglehet oldani!

Szerintem nem jó.