Mentsem meg én a barátságot? (Bővebben lent! )

Nekem felnőttként is VOLT ilyen barátnőm!

Ő már néha a gyerekére fogta, hogy nincs ideje és csak a babás séták alkalmával taliztunk, Én hívtam, h megyek le, induljon Ő is ha van kedve, P szinte sosem hívott, DE mondta, hogy majd én csörögjek.

Ha valamit látott boltban, amiről tudta, h nekem is bejönne, hívott, h kell e, de az, h elmenjünk mi lányok, mint régen egy pizzára, vagy átjönne gyerek nélkül dumcsizni, egyszer jutott eszébe, mielőtt szültem, mert mondván, ez az utcsó bab nélküli hétvégém. :)

OKé, én is nagyszűájú, meg olyan vagyok, aki elmondja mit gondol, ez néha nem tetszett neki, de Ő nem hozta fel, utólag mondta, ill írta...

MERT én megelégeltem és a Férje egyszer beolvasott nekem facebookon egy poszt miatt, mindegy és rosszul esett, h nem állt mellém, mert úgy beszélt a férje velem, mint egy....

A lényeg, hogy mondtam Neki, én nem is tudom mit tennék ha ilyen férjem lenne, aki bárkivel képes így besuélni, ráadásul annyira segítőkész és önzetlen voltam velük mindig.

Mindegy a férje nagyon töredlmesen bocsánatot kért rá pár hétre, de Ő utgyanúgy nem közeledett... Na írtam egy hosssszú, hossszú levelet, h mi a baja és ott beszéltük meg, h semmi, csak mások vagyunk és Őt idegesíti, h én sokszor jobban tudok mindent és olyan okoskodós tudok lenni, de szerett velem lenni, csak kezdeméynezni nem.

OKé, letisztáztuk, én "szakítottam" Vele.

Megmondtam, h kedvelem, egy nagyon kedves, jólelkű lánynak tartom, de ilyen "barátra" nincs szükségem, aki ennyibe vesz és így áll hozzám. Találkozunk, beszélünk pár szót, néha többet is, számíthatunk egymásra, néha likeol a facen és kész. Ennyi pont elég belőle, beláttam.

Eleinte hiányzott, de áhhh,, sok sok olyan barátom van, akik engem keresnek és nem csak fordítva!!

Pedig még a napokban találtam egy levelet, amit írt nekem nyáron, amikior nyaraltunk, h nem tudja, hogy bírja majd tali nélkül ha soli lesz és mennyire jó velünk, miért is nem vagyunk régebb óta barátok, pedig általános óta azok voltunk...

Szóval oda volt meg vissza, a levélben még, de azóta nagyon megváltozott!!

Mindegy, a lényeg, koncentrálj olyanokra, akiknek TE is fontos vagy és hidd el, nem fog hiányozni egy ilyen ember!

27 éves anyuka. :)

Annak a lánynak sincs senkije, akiről én beszélek. Még a tesóival sincs túl jóban, csak a családjára szíámíthat talán...

De pont erre fogja Ő is, hogy két gyerekes anyuka és nincs ideje, energiája másokra, barátokra, meg eljárni... Pont ezért fog szegény jól besavaynodni, depresszióba esni, mert oké, hogy a család a legfontosabb, de nekem is van gyerekem, mégis hetente több barátom jön hozzám, vagy futok Velük én össze és a Párommal is elmegyünk ide oda néha, amíg a kicsi mamizik. Persze nem passzoljuk le, eddig 2x aludt anyuméknál, de mégis megoldjuk, hogy mindenre és mindenkire jusson idő.

Ő meg majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, a férjével sem tud majd mit kezdeni, mert csak a kicsikkel voltak elfoglalva éveken át....

Ezt egyszer majd jobban megérted, mire gondolok, gyerek még úgysincs Nálad a képben. A lényeg, h fiatal vagy, ismekedj és ne Vele törődj.... :)

Sok sikert!!

Én is hasonló cipőben járok. Igaz még csak 2 éve ismerem, suliváltás miatt.. Egyedül én voltam az akit érdekelt, hogy vele mi van, és sok gondunk volt egy másik barátnője miatt is aki eléggé 2színű.. én elmondtam neki a véleményem, mert már nem bírtam tovább, erre csak a másik lányt védte, és engem suidott, hogy csak magamnak akarom.. a vége az lett, hogy bár elvileg kibékültünk gyakorlatilag még köszönni se bír nekem.. Nem értem, hogy miért mindig csak az egyik félnek fontos a barátság!?

13/L