Kamaszok, mennyire szívesen beszélgetnétek egy sokak által utált iskolatársatokkal az ismerőseitek szeme láttára?

Nem akarok álszent lenni, szóval bevallom, engem először nagyon is zavart ez a dolog. Már csak azért is, mert régebben mindig én voltam az az ember, akivel ciki volt szóba állni, és az új suliban ugye mindenki tiszta lappal indult, én pedig próbáltam megfelelni a "játékszabályoknak". De aztán szépen lassan rájöttem, hogy nem éri meg. Mostmár azzal beszélgetek, akivel akarok. Természetesen látom, ahogy néhányan ferde szemmel néznek rám olyankor, de be kellett látnom, hogy nem érdemes az ő véleményükkel foglalkozni. Ők olyanok, akik amúgy sem kedvelnének, akkor sem, ha nekik tetsző emberekkel állnék szóba, tehát teljesen mindegy. Tudom, könnyű ezt mondani, de tényleg ne ess abba a hibába, hogy úgy viselkedsz, ahogy mások elvárják, nem pedig úgy, ahogy te szeretnéd!

16/L

Nos, ha én sem szívlelem az illetőt, értelemszerűen nem fogok más hatást kelteni csak azért, hogy dacból ússzak szembe az árral. Köztem és a tavalyi osztályom jelentős része között az volt a különbség, hogy az ő utálatuk mintegy ragályként terjedt emberről emberre, mondhatni ok nélkül, míg én szerettem inkább személyesen kipuhatolni, létezik-e egyáltalán a probléma avagy csak a menőarcok kreálták-e. Így jutottam el odáig, hogy egyes "született vesztesekben" pozitívan kellett csalódnom. Nem mondom, hogy nem piszkálták a csőrömet a kötelékeimnek szóló negatív megjegyzések, de pusztán ennyiért nem voltam hajlandó lemondani senki barátságáról, sőt miután a helyzetüket elfajultnak láttam, még ki is álltam értük.

Egyszóval nem, nem befolyásolna a nyáj akarata.