Mit lehet egy 13 éves fiunak megengedni?

Én úgy érzem hogy nagyon jó, mert azzal hogy nem csesznek le igazán mindenért, meg semmi, mindent meg tudok velük beszélni, és nem parancsolás, tiltás,számonkérés van, hanem egy beszélgetés, vélemény nyilvánítás, és megkérnek esetleg dolgokra hogy ne, vagy hogy tegyek meg dolgokat, és én ezzel úgy érzem hogy úgy kezelnek mint egy velük egyenrangú valakit. Tudom, hogy ez nem így van, de maga az érzés megvan nekem. Megadják döntésnek a lehetőségét, és nem érzem azt hogy irányítanak, sokkal inkább támogatnak. Úgy gondolom hogy ilyen apróságokon lehet megtanulni dönteni, és ők pedig elmondják a véleményüket a döntésemről, segítenek benne, és az az igazság, hogy én nagyon tisztelem és szeretem a szüleimet, szóval a véleményükre nagyon adok, ezért hallgatok rájuk. Szerintem egy gyerek tiszteletét nem azzal érjük el ha azt fitogtatjuk hogy mi vagyunk a szülők nekünk van igazunk márpedig úgyis az lesz amit mi akarunk, hanem hogy megelőlegezünk neki egy bizalmat, hogy majd úgy cselekszik a helyzetekben, ahogy helyes, ahogy elvárnánk tőle. Pl ha mondjuk tiltanád minden eszközöddel a cigitől csak rontanál a helyzeten: úgyis kipróbálná, nem lehetsz ott mindig mellette, és mivel tudja hogy kikapna otthon, nem mondaná el. Én mindent elmondok a szüleimnek, tényleg legjobb-barát viszony van köztünk úgymond.

ismerek egy fiút aki annyi idős, mint én (15): 9kor le kell feküdnie, soha nem mehet el szinte sehova, mert még milyen kicsi... sztem ez már beteges :P :Pnagyon sajnálom, teljesen úgy kezelik mint egy ötévest, pedig egy gyerek akkor viselkedik (szerintem) felelősségteljesen, ha úgy is kezelik mint egy felelősségteljes embert, mert fel akar nőni majd a feladathoz.

Én most leírtam a véleményemet, lehet lehurrogni, én így gondolom,és felvállalom. Ha gondolod kedves kérdező erről beszélgethetünk hosszabban privátban, ha úgy érzed írj nyugodtan

(az voltam akit lehurrogtatok)

Ki fog ez alakulni, ne aggódj

ellenben készülj fel a hangulatváltozásokra, a kiritikára, hogy sokszor megbánt majd )de szive méléyn nem akar, és ettől az egésztől ő is szebved)

az a lényef, hogy a kamaszkorban kitarts mellette, és érzelmi támasza legyél, hogy számíthasson rád, akármlyien hülyeséget is csinált

az alapértékekre úgy látom megtanítottad, szal nem fog drogozni, inni

a (számodra esetleg) fura haj, öltözködés, fülbevaló, vmi piercing (preferáld azt amihez nem kell lukasztani) szerintem ma már simán normáliis, én megengedném

persze ezt is lehet esztétikusan, normálisan csinálni

amit nem az a tetkó, ugyanis ki tudja hogy nem bánja e meg 2 év múlva (bár ebből is van normélis, de ugye ahogy nő, az egész torzulhat, szal tetkót ne)

mit csinálhat? mindent

elmehet bevásárolni, moshat, főzhet, beágyazhat, porszívózhat, vásárolhat egyedül ruhát, könyvet, nagy élmény egyedül felfedezni a várost, hogy eligazodsz-e, meg egyedül venni ruhát, mert már ilyen nagy vagy (erre spec emlékszem is)

esteleg ismerőshöz (osztálytársak) buliba is elmehet, délután már maga is el tud menni, de mindenképpen menj érte (vagy taxit küldesz, lényeg az, hogy éjjel ugye ne császkáljon egyedül)

ha normális értékrendre nevelted, akkor normális lesz, én sem ittam alkoholt 17 éves koromig, pedig a többiek simán le is részegedtek

az is számít normálisak-e ahová megy, tudnak-e a szülők a buliról, stb