Létezik olyan, hogy önkéntes engedelmesség?

Önkéntes engedelmesség

Forrás: Kay Kuzma: Önkéntes engedelmesség c. könyve

3-6 éves korig alakul ki a felnőttek iránti tekintély.

Ranschburg Jenő 4 szülői típust különböztet meg:

hideg – korlátozó: kemény, szigorú, nem foglalkozik a gyerekkel, de követel

hideg – engedékeny: nem foglalkozik a gyerekkel, mindent ráhagy, nincsenek korlátok

meleg – engedékeny: szereti a gyerekét, de sokat enged, nem szab ki korlátokat, nem tilt. (A legtöbb szülő ebbe a kategóriába tartozik → belőlük erőszakos, öntörvényű, akaratos, sértődékeny emberek lesznek.)

Tévhit: ha agyonszeretjük a gyereket, magától megtanulja a korlátokat.

meleg – korlátozó: csak ez a jó típus; szeret, de korlátokat is állít, a kettő együtt érvényesül jól → az önfegyelmezés így jobban működik

Példa: lefekvés előtti rendrakás

Mi a teendő, ha a gyerek nem reagál a kérésünkre?

visszajelzés kérése: megértette-e, amit mondtunk

időhatár kijelölése („mire az óramutató …-ra ér…”; az időérzék csak 8 éves korban alakul ki, addig az időtartamot a gyerek nem tudja értelmezni)

következetesség

jutalmazás megvonásával való fenyegetés, pl.: „Nem akarod, hogy meséljek neked?”

Hiszti esetén: a felnőttnek nem szabad rá reagálnia. A gyerek célja a hisztivel, hogy elérje a célját, ha nem is éri el, de legalább foglalkozzanak vele

Megoldás: (ha már semmi nem működik) szeretettel a szemébe nézni, és azt mondani:

„Tudom, hogy te még játszani akarsz, de tudod, hogy nálunk az a rend, hogy fél 8-kor fürdünk. Nem hagyhatom, hogy tovább játssz, most elmegyünk fürdeni.” Higgadtan átölelve felkaroljuk, és elvisszük fürdeni.

A lényeg: indulatok nélkül, higgadtan, csendesen – csak így van hatása

A szemkontaktusnak nagy jelentősége van, erős fegyelmező eszköz.