Milyen kárt okozhat egy kamaszban az, hogy a szülei naponta veszekszenek?

Embere válogatja.

Valakinek tökig elege lesz és hamar lelép és véletlenül sem másolja a szüleit később. Sajnos ők vannak a kevesebben.

A másik verzió, hogy a gyerek lelkileg sérült lesz, idegileg tönkremegy vagy olyan lesz mint a szülei.

Én sajnos ilyen környezetben nőttem fel,de már 15-16 évesen is tudtam,hogy nem normális amit a szüleim csinálnak és megfogadtam magamnak,hogy nekem nem ilyen életem lesz.Nekem valahol erőt adott ez a dolog a tanuláshoz,mert tudtam,hogy csak magamra számíthatok és a tanulás az egyetlen esélyem a normális életre.Igaz főiskolát nem végeztem,de leérettségiztem és több tanfolyamot is elvégeztem.Valószínűleg a családi hátteremből adódóan korán megtaláltam életem párját,akinek szintén elég zűrös a családja.Már 3 éve együtt élünk,mindketten dolgozunk és lassan szeretnénk családot alapítani.Rengeteg szeretetet adunk egymásnak és így fogunk viszonyulni majd a gyermekünkhöz is,mert sajnos mindketten megtapasztaltuk,hogy milyen érzés rossz családi körülmények között élni és mindketten úgy gondoljuk,hogy mindent meg fogunk tenni azért,hogy a mi gyermekünknek ne kelljen ilyesmit átélnie.

Valamilyen szinten lelkileg sérültek vagyunk,mert én is és a párom is utáljuk az erőszakot,soha nem kiabálunk egymással és másokkal sem.Ha azt hallom,hogy valaki dühében kiabál összeszorul a gyomrom,mert egyből előjönek bennem a régi rossz emlékek.A kamaszkori elnyomásból adódóan néha még most is önbizalomhiánnyal küzdök,de a páromtól szerencsére sok biztatást,támogatást kapok,ami segít leküzdeni a kételyeimet.

Összesítve azt kell,hogy mondjam,nekem sikerült felül kerekedni a múltamon és amit gyerkkoromban átéltem az inkább megerősített,mint megtört.

Azonban sajnos vannak olyan fiatalok is,akik elkeseredésükben letérnek a helyes útról és a szüleik hibájából tönkreteszik a saját életüket is.

22/N

gondolom, a gyerek a szülei által érzelmileg elhanyagolt lesz:(

amint teheti lelép otthonról az tuti...

Mondom az én példámat.

Vagdostam magam, mert nem bírtam elviselni. Felraktam a fülest, maximumon valami jó hangos zene, minimális kommunikáció. Ez volt két éve. Minden maradt a régiben, csak annyi, hogy már nem vagdosom magam, hanem már vagyok akkora, hogy csak aludni járjak haza, este pedig anyám antidepis teáját iszom. Magyaron kívül három nyelven beszélek, mert néha beszállok a kiabálásba, és válogatott nyelveken kiabálok és káromkodom mindenkivel otthon. Tanulok, mint az állat, hogy minél elöbb lelépjek. Ez lett.