15 éves elmúltam és imádom a gyerekeket és mindig azon jár az eszem hogy gyermeket szeretnék?

Utolsó, elég nagy butaságot írtál..mi az hogy nem biztos, hogy a gyermeke szeretni fogja???? Az én lányom 4 hós ma, sok mindent még nem tud csinálni, de ki tudja mutatni a szeretetét..én vagyok neki a fény az éjszakában, ha engem meglát, rögtön mosolyog, még a szeme is ragyog...úgy kapaszkodik belém, mintha soha sem akarna elengedni..és ehhez csupán annyit kellett tennem, hogy megszülöm...persze én imádom, és folyamatosan szeretgetem, de egy kisgyereknél ilyenkor még annyira anyaközpontúság van, hogy ha ne adj Isten verném(soha nem fogom), akkor is én lennék neki a minden....

kamaszként szinte kivétel nélkül mindenki harcol a szüleivel. én pár éve még nem bírtam ki egy napot a nélkül, hogy nem ugrottam volna anyu torkának, ma pedig ő az egyik legfőbb bizalmasom, folyton ölelgetem, és hihetetlen jó a viszonyunk. ez egy olyan időszak, amit túl kell élni. ennyi. utána lehet olyan jó a viszony, mint előtte. az, hogy nem mutatja ki mindenki az érzelmeit... hát, ez tényleg midnenkinél más. van, aki igényli, hogy kimondják neki, van, aki csak azt szeretné, ha mutatnák neki, valaki pedig azt se várja el, hogy tudjon róla. meg felnőtt korban, egy-két gyerek után mindenki kicsit más szemmel nézi a szüleit. ilyenkor, ha másból nem, abból tudni lehet, hogy szeret minket valaki, hogy szüksége van ránk, még ha csak azért is, hogy egy estét vigyázzon a gyerekre.