Miért az önpusztítás jelenti a lázadást a fiataloknak?

Sok szerepe van benne a családnak, az iskolának, a barátoknak. Én most vagyok 18... a családban 14 éves korom óta nem tiltják hogy igyak alkoholt családi alkalmakkor, mondván, "jobb ha itt tapasztalja meg a gyerek az alkohol hatásait, mint az utcán". Életemben először anyuék mellett voltam becsípve, és lehet ezért most elítélik a szüleimet, de úgy gondolom jól csinálták. Sosem kellett még részegen hazahozni, mindig tudom/tudtam hol a határ. Az osztályban mindenki füvezik alkalom adtán, én mégsem próbáltam még soha. A baráti körömben mindenki dohányzik, apu is cigizett régen, én mégsem... Nem tudom hogy sikerült belémnevelni ezt, de elég jól összejött. A dohányzás... vannak gyenge és erős jellemek. Ha valaki nem gyújt rá, akkor a többiek kinézik a csapatból. Valaki ezt elviseli, valaki nem... És azok között aki nem, van olyan aki a könnyebb utat választja és inkább rágyújt, és van az, aki fogja magát, és másik társaságot keres. Ugyanígy van ez a piával is, és nem igaz hogy nem a társaság a döntő, mert igen is nagyon az.

Beszélhetünk egy tisztességgel nevelt, rendes gyerekről is, ha olyan közegbe vagy buliba kerül, ahol ezek a szerek jelen vannak, nagyon nagy lelki erő kell, hogy ne nyúljon ő is hozzájuk. Akár a csapat cikizése miatt, akár csak mert ki akarja próbálni (főleg ha előtte sosem próbálhatta). Ezt leginkább azóta tapasztalom, amióta jogosítványom van. Az én baráti társaságom nem egy iszákos fajta, ritkán iszunk, különleges alkalmakkor, akkor is csak annyit, hogy "jól érezzük magunkat"... és mivel eddig bármikor koccinthattam velük, most furcsa hogy nem, de úgy gondolom egyáltalán nem nehéz azt mondani, hogy az én poharamba inkább narancslevet tegyetek mert vezetek... Sokféle ember van, de a legeslegtöbb úgy gondolom a szülőkön és a barátokon múlik.

Az a tapasztalatom, hogy sokan bele se gondolnak a következményekre, és mindenki csak legyint hogy "carpe diem" meg hasonlók. És hogy nem érdekli őket hogy mennyire káros, holott az egészségük bánja, és ezzel nyilván nem akkor és abban a pillanatban törődnek, hanem amikor már megvan a baj.

Nekem egyetlen bűnöm, hogy bulikban iszok barátaimmal (viszont nem gyakran). És nem 'csak' ez a szórakozásunk, mindössze jól érezzük magunkat kicsit lerészegedve. Nem a szülők vagy mások bosszantására, ilyenkor a jó oldalát látjuk csak. Persze úgy hogy ne emlékezzek másnapra, vagy összehányjak mindent, még nem volt, és nem is szeretnék ekkora mennyiségű italt meginni, illetve keverni össze vissza az alkoholokat.

Másrészt pedig minden káros de élvezeti cikk kipróbálása kíváncsisággal kezdődik. És az élményfokozás a lényeg, nem feltétlenül az hogy "na most megmutatjuk hogy mennyire nagykislányok vagyunk". Ilyenkor mindenki feszegeti a saját határait, befolyásolhatóbb is az ember. Lelki okok is persze közrejátszhatnak, akinek ezek szükségesek a teljes élethez, menekülnek.

A dohányzásnak én se látom értelmét, a drogoktól meg komolyan félek, annyi elrettentő példát láttam.

Én most 18 éves vagyok de 16 éves koromtól iszogatok volt h sűrűbben volt h ritkábban..jelenleg úgy havonta iszok de akk az biztos berúgással fog végződni:) de én élvezem az egészet mert részegen teljesen más h látom a világot olyankor sokkal barátságosabb a vilád és úgy érzem h bele is illek..

Cigizni meg azt hiszem 1 éve cigizek de azt a diétám miatt kezdtem el most meg má nem tok leszokni( diétámból anorexia lett de most má gyógyuló félbe vok) drogokkal meg én se kísérletezem me félek max fű de azt is csak havonta egyszer vagy 2havonta egyszer mikor h...de fogalmam sincs h mér csinálom ezeket valhogy nem is fogom fel h ezekkel károsítom magam egyszerűen csak próbálom túlélni a napokat

18/L

Nekem is nagyon sok haverom ,cigizik,piázik, mert azt hiszik h ök ezzel " nagyok ".

Nem értem ezzel miért lessz valaki nagyobb.

Mindig azt mondják h lázadnak ,nade ebbe hol a lázadás ?

Csak sikeresen 30 éves korukra fűst gyárosok lesznek .