Mit csináljak? Ennek sose lesz vége?

Kérlek olvassátok végig. Komolyan nem tudom, hogy hol a kiút. Vagyis tudom, de mégsem tudom megtenni.

Kamasz éveimet töltöm. 6. osztályos korom óta eléggé konzervatív és visszahúzódó voltam, szerettek, de úgy barátaim nem voltak. Aztán ugye elballagtám általános iskolából, bekerültem gimnáziumba, itt úgy gondoltam, hogy tiszta lappal indítok, más leszek, sok barátom lesz. Sikerült elérnem, hogy konkrétan majdnem az egész osztály szeret. Lettek nagyon jó barátnőim, barátaim, egyszóval nagyon jó volt.

Aztán édesanyukám elkezdett bort inni. Ez sokáig titokban maradt. Mindig mondta, hogy leszokik, de nem...aztán iskolában kiborultam emiatt, elkezdtem bőgni, anyunak is elmondtam, hogy ezt nem bírom, és azóta leszokott.

VISZONT nem tudom, hogy ennek hatására-e, vagy sem, de elkezdtem magamat sajnáltatni, rengeteget panaszkodni, egyszóval szeretem, ha sajnálnak. NAgyon vágyom a szeretetre, hogy csak rám figyeljenek(persze tudom, hogy nem lehetséges). Folyton panaszkodom, és tudom, hogy ezzel elmarok magam mellől mindenkit, de ugyanakkor mégse tudok mit csinálni ellene, de akarok, de nem is...én magam se értem.

Az elmúlt hétben nagyon rosszul éreztem magamat a suliban. Egyszerűen hiába vannak barátaim, úgy érze kihasználom őket, rossz barát vagyok, és azt is érzem, hogy ők nekik van jobb dolguk mint velem lenni, elveszítek mindenkit. Nem bírok tanulni, olyan végkimerültség érzetem van. Gondoltam arra, hogy begyógyszerezem magamat, de ezt sose merném megtenni, ezis csak a sajnáltatás miatt van. Ki akarok ebből lépni, sok barátom legyen, a fiúk is érdeklődjenek irántam, ugyanakkor mégse akarok kilépni, nincs bennem semmi ösztönző erő, tudom, hogy ez rossz, és nem akarok kilépni belőle...Most mi van velem? Kérlek segítsetek, megőrülök. Mielőtt mondaná valaki, hogy menjek pszichológushoz, igenis járok.:)