Írnál egy szövegrészletet, ami a mostani életedet jellemzi?

"Mondd azt, hogy felemelőbb az érzés, mikor velem vagy,

Mondd azt, hogy Neked elég, az életem is odaadtam,

Mondd azt, hogy nekem a szándékom az nem egyéjszakás,

És ahogyan másoknak, a szerelem neked is ugyanúgy jár!

Mondd azt, hogy Neked szabad a szíved és szabad lelked van,

És akit Te igazán szeretsz, az Téged soha el nem hagy!

Mondd azt, teli van Neked a szíved ezzel a bú élettel,

És azt, hogy eleget hagytál rájuk, Neked is élned kell!

Mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj!

Szíved régóta gyászba’ van,

Vállald bátran önmagad!

Ne félj, melletted leszek,

Fogom majd a két kezed,

Rabszolgalány!"

Barátnőmnek segítek felválalni önmagát.Szeretem,én is őt.

15/L-17/L

"Elfojtott dühömet ne lássa más,

Csak a falak őrizzék titkomat!

Mert bennem őrült láng ragyog,

Én idelenn idegen vagyok."

Félreismertek, nagyon félreismertek. Elkönyvelték rólam, hogy visszafogott, és csendes vagyok, csak mert nem ismernek jobban. Már kezd idegesíteni...

Ha hangosan felnevetek---> Úristen, te ilyet is tudsz ?

Ha beszélek---> Jé, hallom a hangod !

Ha járkálok az osztályban---> Nahát, mi lett veled ?

Pedig egyáltalán nem vagyok visszahúzódó, csak megvan a baráti köröm, ahol elengedem magam.

16/l

"- Ó, nem hiányzom nekik - mondta a lány. Antiszociálisnak tartanak. Nem keveredek közéjük.

Pedig valójában nagyon szociális lény vagyok. Minden azon fordul, mit értenek azon, hogy “szociális”, nem? Szociálisnak lenni számomra azt jelenti, hogy úgy beszéljek magával mindenféléről, ahogyan beszélek. - Néhány gesztenyét csörgetett, amelyek az utcára hajló fáról hullottak le. - Vagy arról, milyen különös világban élünk - folytatta. - Emberekkel együtt lenni, az jó. De azt már nem tartom szociális valaminek, ha összeterelnek egy csomó embert, s nem hagyják őket beszélgetni. Tv-óra, kosárlabda, baseball vagy atlétika… Egy kis társalgás a folytatásos tv-darabról, egy kis rajzolgatás, megint sport… mi sohasem kérdezünk, vagy legalábbis a legtöbben nem kérdeznek; csak egyszerűen nyakon öntenek minket a válaszokkal, miközben ott ülünk, és további négy óra hosszat bámuljuk a vásznon a tanárt. Ebben szerintem nincs semmi szociális. Ez olyán, mintha tölcséren vizet öntenének a pohárba. s azt mondanák nekünk, hogy bor, pedig nem az. Mire eltelik a nap, oly rongyul érezzük magunkat, hogy képtelenek vagyunk másra, mint hogy aludni menjünk, vagy a Vidám Parkba, ahol kitombolhatja magát az ember; az Ablakzúzdában üveget tör, az Autórombolóban nagy acélgolyóval kocsikat zúz össze; egyesek autóval rohannak az utcán, s azon versenyeznek, ki milyen közel tud kerülni egy lámpaoszlophoz. Azt hiszem, mindenben igazuk van, amit rólam mondanak. Nincsenek barátaim. Ez a szemükben annak bizonyítéka, hogy nem vagyok normális."

Bradbury: Fahrenheit 451

Utálom a mai társadalmat. Itt nem akarom bővebben kifejteni.

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,

hogy ahova lépek, ott nem nő virág.

Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta

szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.

Szakadt ingem gallérját felhajtom,

megrázom magam, megyek tovább

senki sincsen

viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben

átgondoltam, hogy lesz folytatás

A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között

van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,

nem nézek se jobbra se balra,

csak hazafelé, egyenesen,

kaland a karma,

Kicsi kincsem

viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én élet,

mert te olyan jó vagy hozzám.

Ha néha el is vettél, később mindent bepótoltál,

Lenn a sliccem

viharon túl, szélcsenden innen.

Bár még nem vagyok oly' bölcs, sokmindent megélt valaki, ez a dal lehetne a himnuszom. :)

15/L

"Sose leszel te az enyém, álmom maradsz, míg csak élek,

szerelemről nem is szólok, nem remélek, nem is kérek.

Csak úgy jár körötted lelkem szerelmesen, lágy-szelíden,

mint ahogy a holdsugár jár halkan, félve, fehér vízen..."

"Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett."

15/L

http://www.youtube.com/watch?v=3oDLgGZFgkI

és

http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y

"Azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat,

És a csillagok lüktették az égre képzeld mosolyodat,

Aztán megdobbant a szíved szívem alatt

És azóta a lelkemhez simítva hordalak."

Indok: a 3 éves lányom és a 1.5 éves fiam. Mindkettőjük léte csoda - az, hogy egyáltalán vannak és megszülethettek végül épen és egészségesen ugyanúgy csoda, mint amilyen csodásak ők maguk :-)

és van még egy momentum, ami mostanság jellemzi az életemet, mert sajnos úgy tűnik nem vagyunk képesek megmenteni a házasságunkat

"A sorsom vagy, fiatal éveim veled hervadtak el,

Mint levágott virágok csokra mi az asztalon hever.

Sorsom vagy, s az ereimben lüktető vér,

Dobbanás ami szívemből a szívedig ér.

Sóhaj vagy a bársony éjek mélyén,

Mit meghallani most éppúgy vágyom, mint félek:

Részeg álmaimat darabokra törted.

Lassan elfogynak a múló percek, mint földre hintett porszemek,

Behunyom szemem és érzem: közöttük én is elveszek.

Ne engedj…!

Az nem lehet, hogy elmúljon minden, s szíved elfeledje szívemet,

Mint forró nyarat ha elsóhajtják szürke őszi fellegek.

Hová tűntek az aranyszín ígéretek és a bűvös hajnalok?

Én gyászolok minden jót, s ha elmész

én is meghalok…"

"Vágyainkkal szegett

ösvényén a múltnak

hol emlékünk ma is

kéz a kézben jár,

a változás konok

titkain tűnődve

időtlen bolyong

a réges-régi nyár.

Elillant meséket

kerget lombok alján,

szél-fújta álmokat,

földre hullt csodát,

és hajnalok könnyes

ezüst-harmatában

kutatja elveszett

lépteink nyomát.

Most ősz van, az emlékek

jönnek, újra fájnak:

Érzem, hogy hiányzunk

a réges-régi nyárnak. "

Ne haragudj a terjedelemért...

30/L

"józanon vártam

részegen csalódtam

a szavak mind nálam

nincs velük dolgom

néha beszélek

olyankor is csak

ami már elmúlt.

és nem csalódom."

Amikor először hallottam kirázott a hideg,és úgy éreztem ,hogy ezt nekem írták :)

16f

'az életem egy hosszú alagút, de a végén nem látom a fényt...'

14/L