Régen közömbös volt, most meg nem tudok nélküle élni. Mit csináljak és hogyan? (lent bővebb)

Nos, van egy srác akivel régen nem voltunk nagyon jóba..nem utáltuk egymást de nem röhögtünk együtt stb. Elviseltük egymást mert egy társaságban voltunk. Majd megtudtam, hogy bejövök neki külsőleg de túl félénk, hogy bármit is csináljon. Csak szavakkal próbálkozott tettekkel nem. Nos mivel ez nekem nagyon nem jön be egy pasinál, hát nem volt már többé téma nálam. De egy csaj kivált a csapatból és maradt a srác, a haverja és én. Nagyon jól elvagyunk és imádom őket. És egyre jobban kezdtem megszeretni a srácot. És most már odáig fajult a dolog hogyha belegondolok mi lenne ha ő nem lenne, nem tudnék élni. Nem létezek nélküle. Mellette gyönyörűnek érzem magam. Nem vagyok bizonytalan. Amikor rohadtul utálom magam és beköszön a depi időszak ő megért és valahogy újra lánynak érzem magam és nem egy elfuserált lénynek. sőt..ez a durva...vágyom arra, hogy megöleljen. És amikor megölel az nem 2 mp hanem 1 óra...2 ..legalábbis annyinak érzem. Szóval..értitek..nem akarom túlfokozni.

Szóval a lényeg: Még mindig tetszek neki, de sokszor visszautasítottam...hinne még nekem? Vagy most magabiztosabb lenne talán..mert annak tűnik. De nem akarom belerángatni az idióta szokásaimba és életembe. De megörülök nélküle. Nem is arra van szükségem hogy megcsókoljon vagy megfogja a kezem hanem hogy velem legyen, a közelemben. a másik probléma meg az, hogy ő mindent megtenne értem de a haverja akivel még lógok belém zúgott...és aki tetszik annak nagyon fontos a barátság. És ..ÁÁÁ nagyon gáz a helyzet. Nem akarja őt megbántani..de én sem. Mit tegyek?

Maradjak meg ennél a szintnél, hogy elég ha itt van vagy próbálkozzak? HELp!! 15/L