Mit tegyek, ha meghallottam tinédzser lányom telefonbeszélgetését és hatalmasat csalódtam benne?

Nem sokára 18 éves lesz, két napja szakított a barátjával, akivel egy évet voltak együtt. Dühében le is szedte Facebookon, hogy kapcsolatban van és beállította az “egyedülálló” státuszt. Persze egyből elkezdték ostromolni különféle fiú ismerősök, haverok üzenetben, ő meg a szakítás okozta dühből, elkeseredettségtől mindegyikkel szóba áll és nem ismer határt :( Hallottam messengeren beszélni az egyik gyerekkel kihangosítva, hát lesokkolódtam! Mint egy utolsó, legalja ribi :( a srác nyugodt kultúrált hangon beszélt eleinte, bezzeg a lányom! Poénnak szánt “nekem te neee”, “mi van nem bírod a piát??” “inkább jól ellöklek részegen”, “ ne f.szopóskoggyá’ “ és társai. Mindezt visítva, erőltetten picsáskodva, itt ott nyafogva, nyávogva, iszonyat hangerővel! A srác kocsiját is becsmérelte, hogy miért ilyen csajos, fehér színű, méghozzá erőltetetten arrogáns, egyáltalán nem hozzá illő stílusban, hangnemben, amilyennek még sose hallottam. Majd azt részletezte, hogy miket szokott csinálni részegen, hogyan hány és másnap nem emlékszik semmire. A srác egy idő után már beszólt neki valamit, amit nem hallottam, “csak” hogy lekreténezte, erre a lányom leoltotta hogy akkor meg se álljon nálunk a kocsival, inkább hajtson tovább. Sajnos nem csodálkozom azon, hogy a gyerek stílust váltott, ahogy a leány beszélt vele. És persze folyton a “mi vaaaaan?” “Joooo van!” “Állíccsá’ magadon”, “f.szopóóóó”, “g.ci” visítva, miközben az meg teljesen higgadt hangon beszélt, látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hivalkodó képeket is küldött magáról mini ruhában, majd a srác is küldött neki valamilyet. Nem tudom, ki ez a gyerek, nem ismerem, annyit árult el róla, hogy az osztálytársnője társaságához tartozik, 23 éves, Németországban dolgozik és fél évente jár haza. De mindent kiteregett neki.. a címünket, ahova majd jöjjön érte, azt hogy nincs családunk, hogy se testvére nincs, az unokatestvérei pedig külföldön élnek, csak mi vagyunk ketten. Konkrétan nyitott könyv lettünk a számára.. Alpári módon utasította, hogy majd ha haza jön, akkor be kell mennie neki a dohány boltba cigiért és nehezményezte, hogy miért nem követi vissza Instagrammon. A gyerek pedig megmondta, hogy csak! Mert nem.. és nem is akarja visszakövetni. Ekkor a lányom bedurcázott egy percre, majd mintha mi se történt volna átsiklott rajta és nyomatta tovább alpári stílusát. “Csak” ennyit hallottam a beszélgetésből és hogy találkozót beszéltek meg februárra. Még soha, de soha nem láttam, hallottam a gyermekem ilyen közönséges, alpári stílusban és felajálkozóan beszélni, viselkedni :( Tudom, hogy a tinédzserek nem éppen angyalok, de most hatalmasat zuhant a szememben! Mint egy legalja Mónika show-s telepi c…y! Szerintetek mit tegyek? Beszéljek vele arról, hogy ha így viselkedik, a fiúk le fogják nézni, ki fogják használni és kibeszélni? Van értelme ennyi idősen? Vagy majd a saját bőrén kell ki tapasztalnia ezt? Kisebb korában sokat beszélgettünk a fiúkról s hogy legyen óvatos, ne adja magát könnyen és a védekezésről, ezek szerint feleslegesen! A családban soha senki nem viselkedett így, se az apja, se én, teljesen kultúrált emberek vagyunk. Mit tegyek? Nem akarom, hogy a lányom egy (vagy akár több) idegen kocsijában végezze szexuális lábtörlőként és még ki tudja :( mert nagyon úgy fest a helyzet, hogy affelé tart.