Elmondjam, hogy nagyon zavar, hogy folyton nálunk lóg egy barátnőm?

Ő 20 éves, én 17, szülők által lettünk jóban.

Amerikában nőtt fel, eddig évente párszor találkoztunk, ha jöttek haza látogatóba rokonokhoz. Aztán itt kezdte el az egyetemet Budapesten, nemrég lettünk nagyon jóban... Korábban mondjuk ha itt voltak 2-3 hetet, találkoztunk kétszer. Most naponta kétszer, meg folyton itt van, vagy hív magához, most pl. azt találta ki, hogy miért nem költözök oda hozzá, úgyis van egy vendégszobája és hogy mennyire egyedül érzi magát, az úgy nekem is jó lenne, mert a gimimhez közel lakik és anyáéknak nem kéne kocsival hozni-vinni, péntekenként meg HAZAJÖNNÉNK. Próbáltam kibújni alóla, hogy azért ez nem így megy, a szüleim se mennének bele, erre hogy akkor majd holnap beszél ő az anyámmal, biztos bele fog menni. Engem meg kb a szorongás fog el csak a gondolattól is, hogy mi együtt lakjunk. Így is itt van reggel is, mert hogy jaj beszalad egy kávéra, mielőtt suliba megyek, vagy eljön ide kocsival és sétáljunk a környéken egyet a kutyájával. Délben már ír, hogy pontosan mikor is végzek, mert kísérjem el ide, menjek vele amoda, vagy csak menjek fel hozzá és filmezzünk. Ha mondom, hogy nem jó, mert tanulnom kell, vagy "muszáj otthon legyek" (csak hogy valahogy kibújjak a közös program alól), akkor az a válasz, hogy nem baj, akkor majd eljön hozzánk ő. Ilyenkor mondom, hogy de tanulnom kell, dolgom van etc., amire a válasz, hogy nem zavarja, majd segít, meg csendben lesz...

És igen, tényleg csendben van, de engem akkor is zavar sokszor már a jelenléte is, én nem vagyok ennyire társaságkedvelő, szeretek magam lenni.

Szüleimmel amúgy nagyon jól kijön, az anyám folyton mondja, hogy mennyire a szívébe lopta magát. Én meg ilyenkor tök rosszul érzem magam hogy ennyire szabadulnék tőle, de nekem ez a nonstop legyünk együtt, aludjunk együtt, mindent együtt csináljunk nagyon sok. Most is az van, hogy szeretné, ha tavasszal ha megy a szüleihez ki, utazzak vele. Ugye a covid miatt ez nagyon nagy kérdőjel, nem is szívesen mennék, hogy ott tényleg 24/7 együtt legyünk... Meg én tavasszal érettségizem, addig szeretnék még egy felsőfokú nyelvvizsgát is, szóval nem igazán lesz 2-3 hetem utazgatni vele. Ezt mondtam is, és kb sírt, hogy de ő nagyon szeretné, ha vele mennék, meg hogy amíg kint lesz, biztos elfelejtem és alig fogunk beszélni...

Szerintetek beszéljek erről a szüleimnek, vagy túlreagálom?