Mennyi házimunkát végez a 15-16 éves gyermeketek/rokonotok?

#8 nem tudom mi nem volt megfelelő a válaszomban...

Baj az, hogy szeretnem ha a gyerekem tudna, hogyan kell mosni, főzni stb. mire egyedul el majd es nem leszünk ott, hogy elmossuk a koszos tanyerjat meg felporszivozzunk.

12!

Ha kertem, bármit megcsinált anno is, most is. INGYEN. A motiválni nem azzal kell, hogy fizetnek azért, ha elmosod a tányérokat, amiből ettél....Ez konkrét idiotizmus. A házimunka szükséges, a család érdeke, azért fizetni nem kell és nem is teszi egyetlen normális ember sem. A gyereket azzal kell motiválni, hogy az ő érdeke is a rend és a tisztaság, az ő közérzetét javítja a szép környezet. Az, meg, hogy egyetemistaként otthon élve a szüleid által eltartva te csinálod a házimunkát szinten egy evidens dolog.

Én és a nővérem már kb. 13-14 éves korunktól kezdve ,,be voltunk fogva" a takarításra. (Előtte csak a saját környezetünk rendberakása volt a feladat)

Felosztottuk minden héten a házimunkát, egyik szombaton a szülők takarítottak ki (felporszívózás, felmosás, portalanítás és a két fürdőszoba kitakarítása), a másik héten pedig én és a nővérem osztottuk fel ezeket a házimunkákat (pl. én porszívóztam, ő felmosott, a portalanítást közösen, a két fürdőt pedig felosztottuk) így sosem volt vita, hogy kinek mi a dolga. Mindig tudtuk, hogy minden 2. szombat a miénk. A többi házimunkát (teregetés, mosogatás stb.) pedig közösen csináltuk a szülőkkel, hiszen ezek mindennapos dolgok, aki éppen ráért az csinálta. A főzésbe is sokszor besegítettünk, bár lány gyermekként ezt még élveztem is. :) Nem bántam meg, hogy így lettünk nevelve, utólag visszagondolva szerintem nagyon jól csinálták Anyukámék, sosem kértek olyat tőlünk amit ne tudtunk volna megcsinálni, de így korán megtanultuk, hogy jó ha mindig rend és tisztaság van.

Nálunk a szüleim úgy gondolkodtak, hogy nem a gyerek dolga a házimunka, úgyhogy nekünk sokáig semmiféle házimunkát nem kellett kötelező jelleggel, rendszeresen elvégezni. Később is max. annyiban módosult ez, hogy a saját szobáját mindenki maga tartja rendben és akkor a szobámat nekem kellett takarítani, rendben tartani. Viszont ez sem volt beosztva, hogy x időközönként kötelező, mikor kell, hogyan kell stb., rám volt bízva. Ezen felül, ha valami érdekelt, ki szerettük volna próbálni, meg akartuk csinálni stb. (pl. főzés), akkor engedték és segítettek, megmutatták. Ha pedig valamiben külön kellett segítenem, akkor szimplán szóltak, megkértek és segítettem. Mikor az egyetem miatt elköltöztem, akkor volt igazából ténylegesen az én reszortom a házimunka, hogy ilyenformán gondoskodjak magamról.

Tudom, hogy ez a “nem a gyerek dolga a házimunka” gondolat megosztó, de én örülök, hogy így volt és szerintem jól jártam vele. Nem azért mondom ezt, mert lusta voltam és milyen jó, hogy nem kellett mosogatni stb., hanem én tényleg úgy érzem, hogy ez egy jó döntés volt a szüleim részéről és tanultam is belőle. Sokaknak szerintem egy nagy visszahúzó erő az, hogy a házimunka kötelező, most ki lett osztva, ezt meg kell csinálni, muszáj, most kell mert mire hazaér apukám legyen kész, úgy kell csinálni ahogyan anyukám szokta mert csak úgy a jó stb., főleg ha gyerekként vagy kamaszként még úgy értékeled, hogy azért kell megcsinálni, mert anya azt mondta, mert muszáj, mert kötelező, mert mert. Nekem a szüleim elég nagy szabadságot hagytak ebben, nem volt semmi sem rámerőltetve és tulajdonképpen rám volt bízva, hogy mit, mikor, hogyan szeretnék. Így egyrészt ténylegesen megértettem, hogy miért kell elvégezni ezeket a munkákat, hogy nem azért kell mert valaki ezt mondta, ez a szokás, ez az elvárás, ez a kötelességed, mindenkinek kell stb., hanem mert az embernek valós igénye van a rendre, tisztaságra és ez az egészséges, komfortos. Másrészt pedig kialakulhattak bennem a saját igényeim, a saját szokásaim, a saját módszereim vagy beoszthattam magamnak az időmet is például, és nekem ez is egy pozitív dolog volt, mert nem volt belőle veszekedés, konfliktus, hogy most ki mit, mikor, hogyan csinál stb., illetve tényleg úgy éreztem magamnak kell megfelelnem, azt kell megtanulnom és megcsinálnom amire szükségem van. Lehetséges, hogy így valamit csak később tanultam meg mikor már nem a szüleimnél laktam és magamra voltam utalva, de mindent megtanultam. Összességében pedig jól elboldogulok, egyes házimunkákat kifejezetten szeretek és alapvetően mindig jobb kedvvel, lendülettel vágtam bele a házimunkába.