Mit csináljak hogy a szüleim ne vegyék el a telefonom? /16L

Mert a szüleid egy álomvilágban élnek, amiből kb lehetetlen őket kizökkenteni.

16 évesen, este 8-kor én még javában fordítottam a telefonomon Google fordítóval az angol házit, mert a tanárnőnk a fejébe vette, hogy úgy fogunk megtanulni angolul, ha felhagy jópár oldal fordítást. (Aztán valahogy a StarCraft-ból mégis több angol ragadt rám...)

De nyugi, 2 év múlva már 18 leszel.

Szerintem próbálj meg velük kommunikálni, mond el ez neked nem jó. Gondolom ők is féltenek. De ez a nagy szigor sem jó.

Neked is kompromisszumot kell köss, és ők is be kell lássák, felnőttél és vannak igényeid

Próbáld megértetni velük, hogy mi a helyzet.

Viszont! Ha nem állnak kötélnek, NE kezdj el dühöngeni, csapkodni, hisztizni, mert azzal csak azt bizonyítod, hogy gyerek vagy még, és nem segít a helyzeteden.

Akkor ha dühöngsz is, bólints rá, és pl. menj be a szobádba, fürdőbe, de NE előttük rendezz jelenetet.

Kedves Kérdező!

Utolsó kettő válaszadók javaslatához még csak annyit:

1. Olvass utána alaposan az "érvelési hibák" fejezetnek (google a barátod!), s tanuld meg azt, hogy miképpen kell helyesen érvelni SAJÁT ÉRDEKEDBEN.

2. Ki kell erőszakolnod (de csak gyengéden), hogy egyszer már végre úgy üljenek le veled beszélgetni erről a telefonos témáról, mint felnőttek a felnőttel.

És ekkor igen nyomós érvekkel támaszd alá az álláspontodat. Előre készülj fel rá, hogy kb. mit fognak válaszolni (megszokásból) az érveidre. És ekkor cáfolj rá a saját érveid hangoztatásával. De... mindezt a leges-legnyugodtabb hangvétellel. Mintha csak egy üzleti tárgyaláson lennél, ahol ki kellene alkudnod egy mindkettőtök számára is gyümölcsöző poziciót.

3. Csak arra figyelj, hogy Te legyél közönyös hangvételű. Un. asszertív magatartás formát kölcsönözve a diskurzushoz.

4. Ajánld fel a próba lehetőségét. Én pl. anno így tudtam szüleimet rávenni, hogy heti 5 alkalommal eljárhassak kajakozni minden hétköznap 3... 7-ig. Mondd nekik:

- A puding próbája az evés! - Tehát tegyünk próbát...

5. A beszélgetésbe hívd be az ők fiatalkori èlményeiket. Mert ha kèpesek őszintén beszélni arról, hogy mi volt velük hajdanán... ebből egyrészt kiderülhet, hogy vagy túl szigorúak voltak szüleik velük szemben is, vagy túl engedékenyek. (Általában vagy egyik, vagy másik szok lenni.)

Másfelől előnyös számodra az, ha kibeszélhetik magukból gyermekķori "keményebb" élményeiket. Ez szokott segíteni a tisztán-látásukban. Te pedig érezd át annak súlyát, s legyél megértő, hogy nekik sem piskóta dolog a gyermeki felelősség vállalás... még úgy is, hogy kiválóan teljesìtesz.

Talàn épp ebben látjàk félelmüket, hogy a mostani felállásban Te jól teljesítesz, de ha nem ez lenne, akkor neked leromlanànak eredményeid, mert pl. ha éjfélig mobilozol, akkor nem pihened ki magad eléggé... és ők ettől is félnek.

Tehát ajanlj fel számukra valami kompromisszumot. Hogy ezt meg ezt szeretnéd, mert már NEM VAGY KISGYEREK!

Mire persze ők majd azt vàlaszoljàk, hogy - Látjuk... hmmm... hogy mások hogyan bukdácsolnak, akiknek minden meg van engedve.- Mire Te hideg egykedvűséggel, de annál határozottabban hozd tudomásukra: - Én NEM VAGYOK "MÁSOK"! Én ÈN vagyok... és énrám figyeljetek, NE pedig MÁSOKRA.

Hát valahogy így képzelem. De a legfontosabb az, hogy érezzèk a hangvételedből azt, hogy Te már NEM vagy (KIS)GYEREK. Magyarán: Változtass a régi, megszokott viselkedés-mintádon. Ne túl sokat egyszerre! Erre vigyázz. De mindenkèppen változtass, hogy észrevegyék: - Már NEM ugyanaz vagy, mint aki voltál ezidáiglen.

Az ERŐ legyen Veled!