Mit tegyek, ha a gyerekeim úgy viselkednek velem, mintha nem is az anyjuk lennék?

Igen békén kell hagyni. De az anyjuk nem a kutya seggéből rángatták ki. Ne beszéljenek így vele. A kérdező nem épített fel semmilyen tekintélyt magának a gyerekeivel szemben, szóval az ő hibája és a kamaszkor áldása, hogy ilyenek a gyerekei.

A pontozást meg nehogymár megtiltsad bárkinek is!

nézd, meggyőződésem, hoyg elsőre még kedvesen szóltak, hogy nem érnek rád, mást csinálnak, nincs kedvük megrendezett társasági csevelyhez, mert ha értelmes dolgokról úgy sem lesz szó, akkor beszélgess mással az időjárásról, azt meg végleg nem értem, hogy mit kajtatsz utána, ha nem akarja, hogy vele menj a boltba. belehalnál, ha elengednéd?

ölelésnél meg szerintem alapszabály, hogy aki nem akarja, hogy taperold, azt nem taperolod.

Én egy dolgot kiemelnék a sztoriból: “ ha mondom, hogy üljünk ki és beszélgessünk,”

Miről akarsz beszélgetni? Mert van egy olyan érzésem, hogyha ők belekezdenének valami számukra fontos dolgot elmesélni vagy valami történést, valószínűleg nem megérteni akarnád őket, hanem vagy leszidni valami hülyeségért vagy pedig leereszkedő hangnemben beszélni. Ezért nem beszélnek a kamaszok a szüleikkel.