Borderline szülő?

Utána járnék, hogy örökölhető-e, és ha igen, elmennék egy kivizsgálásra.

Én az vagyok+ btm-es(beilleszkedési, tanulási, magatartászavar). Kicsi még a lányom,de,ha bármi is történik, akkor elmegyek a gyerek közeléből,ha megtehetem. Mióta megszületett egyre jobban tudom kezelni az indulataimat,pedig havi 1 nagyobb düh kitörésem akad,de, akkor inkább el dühöngök magamban. :) Férjem rendkívül jól kezeli így azt mondhatni,hogy egész kiegyensúlyozott életet élünk. Nem könnyű velem,de elvileg szerethető személyiség vagyok és a lányom is nagyon szeret. Egyébként,ha nagyobb lesz, akkor beszélni fogok vele, hogy anya néha miért kattan be és miért kell, hogy egyedül legyen egy kicsit. Ha nem tudom megoldani az egyedül létet, akkor is vissza tudom fogni magam. Fontosnak tartom szem előtt tartani,hogy ez az én személyes problémám és az én vívódásom önmagammal erről ő semmit sem tehet.

Édesapámnak van személyiségzavara (mivel nem járt soha pszichiáternél, pontosan nem tudjuk, milyen, de talán 2-es típusú bipolárisnak, illetve nárcisztikusnak mondanám). Mi tudjuk kezelni, ha látjuk, hogy "a betegsége beszél belőle", nem vesszük magunkra, és kész. Én borderline vagyok, nem tudom, örököltem-e, vagy a gyerekkori traumák (amiket nem édesapám okozott, még csak nem is családtag) miatt alakult ki.