Hogyan kezeljem ezt?

A fiam most lesz szeptembertől egyetemista, a bejutása gyakorlatilag biztos, az előző tíz év legmagasabb bejutási ponthatárát 100 ponttal meghaladta, szóval biztos, hogy nem lesz gond. Ő lesz az első ember a családban, aki egyetemre tud menni.

És van némi bizonytalanság a pályaorientációját tekintve. Nem nagy, de van.

És azt vettük észre a párommal, hogy nem tudunk már mögötte állni és segíteni. Mert már nem értjük, nem látjuk át, hogy hogy működik a rendszer.

Én azt látom, hogy nem is kell, mert megy neki, csak akkor is nagyon-nagyon aggódom, hogy ha valami gond van, valószínű, hogy nem fogunk tudni segíteni, mert fogalmunk nincs, mit kellene csinálnia. És ez engem nagyon zavar.