Mennyire fér be a nevelésbe szerintetek 1 pofon?

9

Lehet, hogy valahol helytáll amit te írsz.De én ismerek olyan családot ahol 5 gyerekből 4 nem lopott az 5. meg igen.Vannak nehezebben kezelhető gyerekek, van ahol a gyerek rossz társaságba keveredik és kamaszkorban előfordul , hogy elviszi a társaság.Nem mondom, hogy itt is ez van, főleg mert nem tudom, nem ismerem a körülményeket és ennyi kérdésből nem is lehet levonni semmilyen következtetést, de a mai világban elég pár ,,rosszabb" gazdagabbnak tűnő haver ahhoz ,hogy rossz útra tévedjen az amúgy viszonylag jól nevelt gyerek is.És igen, ha normálisan foglalkozva volt vele előtte akkor 1 pofontól nem fog összedőlni a világ.Lehet kérdezni is ,hogy miért tette.Szembesíteni a dolgokkal, nem hagyni elmenekülni a felelősségvállalás elől és akkor talán rájön mennyire buta is volt.

értem hogy a kisebbet jó ötlet megütni, de mi van, ha felnő, magasabb lesz nálad, és egyszercsak visszaadja?

vagy te csak így random összeverekedsz az utcán is a bunkó emberekkel? vagy velük inkább nem, mert ők nagyok, erősek, és nem függenek tőled jogilag-pénzügyileg, tehát nem tehetsz meg velük bármit?

12

Végül is igazad van.Ha meg börtönbe kerül a gyerek mert kellő időben nem jelezted neki hogy rossz amerre tart ,akkor max látogatod mikor megteheted.Elvégre 5-10 évig börtönbe ülő gyereket látogatni sokkal egyszerűbb, mint akár egy pofont is lekeverni neki, hátha észbe kap.

És nem, az hogy idegen emberek bunkók az nem tartozik az emberre.A saját gyereked meg igen.Ezért nem pofozkodik a legtöbb ember az utcán.

Néha szükséges egy egy atyai pofon,hogy érezze a gyerek hol a helye.

Annak idején én is kaptam édesapámtól amiért nem köszöntem a matektanáromnak mikor szembejött velem,hanem elfordítottam a fejem. Percekig csillagokat láttam. Másnap ő kísért be a suliba és bocsánatot kellett kérnem a tanártól. Akkor persze én is fel voltam háborodva,de most visszagondolva nagyon is megérdemeltem.

Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a nevelés csak 50%, a másik 50 a környezet és genetika, ez tudományosan bizonyított. Nem vagyok pofonpárti, de el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol kell (persze, sosem szabad dühből adni, higgadtan meg kell mondani, miért kapta).

Pl. Az én tesóm ritka szemét tinédzser volt. Volt olyan, hogy anya nyugodtan meg akart beszélni vele valamit, de szarba se nézte, kitolta a szobából, rácsukta az ajtót, de odacsukta a kezét. Anya már sírt, úgy fájt neki, de nem engedte fel, én feszegettem ki annyira, hogy ki tudja húzni. Na, akkor anyáék helyében nemhogy felpofoztam volna, kidobtam volna a mama hotelből (19 éves volt, nem tanult, nem dolgozott). De anyáék nem bántották, tűrték, közben magukat okolták. Pedig nem gondolom, hogy őt rosszul vagy máshogy nevelték volna, mint engem. Én elvégeztem az egyetemet, saját lábra álltam, családot alapítottam, úgy gondolom, tisztességes ember lett belőlem.

Lényeg, hogy könnyű azt mondani más rossz gyermekéről, hogy szarul lett nevelve, de nem biztos, hogy a nevelése volt a gond (persze, van ilyen is, de nem minden fekete-fehér).