Nem szeretném megbántani a nagyimat, hisz' nagyon szeretem, de hogy mondjam meg neki?

A 84 éves nagyszüleimmel, és Anyukámmal élek. Apukám, és a másik nagyszüleim, pár száz méterrel arrébb tőlünk. Délelőttönként a szomszéd gyerekekre vigyázok (5/L, és 3/F.) , ebédre pedig általában át szoktam menni a "másik" nagyszüleimhez, és ott vagyok addig, amíg Anya haza nem jön. És apukám szüleinél ebédelek, mert a 84 éves nagymamám (nem szeretném megbántani) pocsékul főz! Persze a papán kívül senki sem eszi meg szívesen a főztjét, csak ugye nem mondja meg neki senki, ami érthető is.

Nemrég jöttem haza a szomszéd gyerekektől, és a mamám szólt, hogy menjek enni! Felmentem, láttam, hogy a tészta be van áztatva egy nagy lábosba virsilvel és kolbásszal, illetve van az asztalon egy nagy tányérban uborkasaláta. Tudni kell szegény mamámról, hogy eléggé erőszakos. Szóval elkezdte, hogy egyek, ehetek a saját tányéromból is, CSAK EGYEK! Én udvariasan visszautasítottam, erre ő megsértődött, és azóta rossz a hangulata (papámmal is) . Ők ebéd után mindig alszanak egy kicsit, úgy 3 óráig. Van, amikor átmegyek ilyenkor a papámékhoz (apukám szülei) és kiírom itthon, hogy átmentem ekkor és ekkor, jövök ekkor és ekkor. A mama ilyenkor tudja, ha felébred, hogy hol vagyok. Ma is ezt szeretném, hogy elalszanak, kiírom, hogy átmentem, és kész! De attól félek, hogyha hazajövök, ki fog osztani, hogy miért nem eszek az ő főztjéből.

Szegény Anyukám már nem egyszer elmondta, hogy NEM KELL ERŐSZAKOSKODNI, de olyan, mintha a mama meg sem hallaná. Álandóan parancsolgat, de sokszor nagyon kedves is!

Kérlek, segítsetek!

13/L