10 eves lanyom nem akar egyedul maradni a lakásban, elaludni sem, mi lehet a baja?

Négy gyermekes szülőként mondom, a fokozatosság a egyik legfontosabb nevelési tényező! Mindig a gyerekek korának megfelelően kell bánni velük. Érvényes ez az önállóságra nevelésre is.

Semmit nem lehet egyik napról a másikra elvárni egy gyerektől. Múzeumba, színházba, koncertre sem 18 évesen visszük először a gyereket. Fogalma nem lesz, miként kell viselkedni, mi ez az egész. Könyvet sem az első kötelező olvasmánynál adunk a kezébe. De a szexualitásról sem 16 évesen beszélünk vele első alkalommal, hogy "tudod vannak a virágok és a méhek... a nők és a férfiak abban különböznek..." :-)

Kis korban is vannak önállóságra nevelő élethelyzetek, gyermeki feladatok. pl. pakolj el a szobádban, a te holmidért te felelsz. Etesd meg a kutyát, teknőst, díszhalaidat, egyéb kis kedvenc ellátását is rájuk lehet bízni. Persze, mindig, mindent kontrollálni kell a szülőknek. Javítani, segíteni, tanácsot adni, de nem helyettük megcsinálni! Óvodás korban meg lehet kérni, menjen át a szomszédba, kérjen ezt-azt, kérdezzen meg valamit. Vigye le a szemete. Kisiskolástól már lehet kérni, vigye le a kutyát sétálni. De egy 10 éves már a játszótérre is lemegy egedül, ill. korabeli barátaival, testvérével.

Kislányodnál az nagy probléma, hogy eddig nem volt külön szobája! Őszintén? Igen egészségtelen a gyerekeknek egy szobában élni a szülőkkel! (ha jól értelmezem, eddig veletek volt)

Ha nemrég költöztetek, akkor még szoknia kell az új környezetet, de főként a külön szobát. Itt visszatérek a fenti kijelentésemre, semmit nem lehet egyik napról a másikra elvárni egy gyerektől. Tőle eddig nem vártatok önállóságot, így nem szabad a mélyvízibe dobni! Fokozatosság! Pár hónap kell, mire otthonosan fogja érezni magát az új lakásban, mire belakja a saját kis birodalmát.

Szoktatok olvasni neki esténként? Az nagyon hasznos dolog! Fejleszti a gyerekek szókincsét, nyelvtani és fogalmazási készségeit, de legfőképp a szülő - gyerek kötödést. Éjszakára hagyjatok égve egy kis lámpát a szobájában, a szoba előtti folyosón. Célszerű ezt együtt megvásárolni, olyat, amit ő szeretne. Babaőr megfigyelő is jó, de nem szükséges, viszont biztonságérzetet adhat a gyereknek és szülőnek egyaránt egy vezeték nélküli csengő. (nálunk mindkét gyerek szobájában van. Lidl / Aldi termék pár ezer forint) A csemeténél van a nyomógomb, a szülői hálóban a csengő.

A szobák ajtaját is hagyjátok nyitva. Később, mikor már nem lesz rá igénye be lehet csukni.

Még egy tipp. Ha van rá lehetőségetek, vegyetek egy kis termetű kutyát. Ahogy említettem ez az önállóságra is neveli a gyereket, a felelősségre is, ráadásul nem lesz egyedül. Sem éjjel, sem mikor otthon marad nélkületek.

Megkérdezhetem, miért nincs testvére? (ha van és félreértettem, akkor bocs) Ezt eldöntöttétek vagy csupán így alakult? Tagadhatatlanul jobb testvérekkel felnőni, mint egykén. Persze, ha egészségügyi oka van, az más kérdés.

Helyzetetekben, még az is szükséges lenne az önálló, egyedül otthonmaradáshoz, hogy megismerje összebarátkozzon a kislány a szomszédokkal. Amikor nem vagytok otthon, legyen kihez fordulnia gond esetén! Ez idővel kialakul, de nem egyik napról a másikra.

Vásároljatok neki egy mobiltelefont. Nem kell drágát, csak elérjen titeket és ti is őt.

Mi két éve költöztünk új lakásba, egy 10 lakásos társasházban lakunk, itt mindenki ismer mindenkit. Ráadásul jó nagy kert is van, kis játszótérrel. Önállóan letudnak menni az itt lakó gyerekek. A kiskamasz 9 - 12 éves csemetéink 1 - 1,5 éve már a szomszédos nyilvános játszóterekre is elmennek önállóan. De a szomszédos közértbe, zöldségesnél is bevásárolnak, vagy akár a postára is lemennek. A 12 éves fiúnk már iskolába is egyedül jár busszal. Fél éve néha már együtt jönnek - mennek iskolába húgával is(két különböző, szomszédos iskolába járnak). De persze ezt is fokozatosan tanulták, szokták meg. (ugyanígy voltunk a két nagyobbikkal is annak idején, ők már önálló felnőttek) A kutyánkat nagyjából 7 - 8 éves koruk óta sétáltatják önállóan a háztömb körül.

Az, hogy apukájával, miért nem marad szívesen kettesben már más tészta. (ezt kiemelve írtad ki a kérdésben, aminek szintén jelentősége van) Én is apuka vagyok. Imádnak velem (is) lennie a csemeték, hiszen egészen más, mit anyával vagy együttesen velünk. Velem lazább, izgalmasabb, a fegyelem ellenére. Elvárásaim vannak, de játékosabb és ötletesebb is vagyok.

Ha bármiben tudunk segíteni, privátban megtalálsz.

47 éves apuka

13-as apuka vagyok.

Lassan kialakul egy kép, miről is van szó. Természetesen, még mindig nehéz tanácsot adni, főként, hogy magam is csak egy laikus szülő vagyok.

A kis tesó érkezése mindig megkavarja a dolgokat. Mivel, ez nálatok most párosult több dologgal, ami a kislánynak nehezen emészthető, nem csoda, hogy kiakadt. Ilyenkor elsősorban nem az számít, mit mond, hanem a jelzés értékű cselekedeti a legbeszédesebbek.

Kirángattátok a megszokott kis környezetéből, elköltöztettétek. 10 éves koráig (ami kissé túl sok) egy szobába lakott veletek, erre most kitettétek egy külön helységbe, ráadásul számára idegen helyen. Eddig minden figyelmetek feléje irányult, ő volt A Gyerek a családban. Most jött egy kicsi, aki leköti minden időtöket, a kislány pedig átkerült a második helyre. Egyszerűen betelt nála a pohár!

Ilyenkor a gyerekek megpróbálják mindenáron magukra vonni a szülők figyelmét. Ha másképp nem sikerül, hát rosszalkodnak. Majd úgy látják, minél nagyobb hülyeséget csinálnak, annál több figyelmet kapnak, hát ennek megfelelően viselkednek. Ha mázlitok van, nem juttok el erre a pontra. Időben meg kell ragadni a helyzetet és javítani rajta.

Önállóság kimaradt a fiatal hölgy életéből, hát most bepótolhatjátok. Egyrészről, vonjátok be a kis tesó ellátásába. Nagy segítség tud lenni egy 10 éves lány! Ennyi idősen már kész bébiszitterek. :-) Ne csak az etetésbe vonjátok be, ne csak a pelenkázásba, hanem bízzátok rá a kicsi szórakoztatását is. Meséld el a lányodnak, a játszást is meg kell tanítani az öcsinek, ez lesz az ő egyik feladata. Egy éves gyerekkel már tök jól el lehet játszani. a lakásba még ne hagyd őket magukra, de bátran bízd rá a nagylányra, hogy vigyázzon a kicsire, amíg te főzöl, takarítasz, stb. Pl. olvasson neki. Biztos kapott kötelező olvasmányt, hát a tesó jó hallgatóság lesz hozzá.

Csináljatok minél több közös nyári programot a családdal! De Te menj el vele kettesben csajos programokra is! Hagyjátok otthon a fiúkat és menjetek moziba, plázázni, ruhákat nézni, üljetek be egy kávéházba sütizni, stb.. Apuka, pedig had vegye ki a részét a gyereknevelésből. :-)

Mi mindegyik gyerekkel szoktunk kettesben is apró programokat teremteni. Éreztetjük velük, mindegyikük egyformán fontosak számunkra, mindegyikkel szívesen vagyunk kettesben is. Együtt vagyunk család, de néha jó egy kicsit a többiektől távol is lenni kettecskén. A napi menetünk közben, hol egyikkel, hol másikkal megyünk erre-arra. Ilyenkor nem rohanunk! Mindig teremtünk időd egy sütire, kávéra, forró csokira, akár egy hamburgerre és egy jó beszélgetésre. Még a felnőtt, külön élő gyerekeink is igénylik ezt. "Apa! Merre jársz, ráérsz egy ebédre, egy kávéra?" - nem is kell hozzá semmi konkrét ok, csak úgy, szimplán a csevegés miatt. Képesek vagyunk sétálni a városban, bemenni egy tárlatra, kiállításra. (itthon dolgozó művész vagyok, nejem pedig magánorvos, tehát, mi osszuk be az időnket, tudunk teremteni szabadidőt is. Régebben, alkalmazottként is megtudtuk oldani, csak szervezés kérdése.)

Avval nincs semmi baj, ha néha bekéredzkedik a kislány az ágyatokba! Ha ez rendszeres és nem lehet neki nemet mondani, akkor már nagyobb a gond. Az pedig tökéletes, ha olvasol neki, amíg el nem alszik! (Ez nálunk is így van néha. Mára egyre lazább a helyzet, nem igénylik minden este, hiszen mindkettő könyvmoly és maga olvas egyre többet. De olykor jól esik, ha mi altatjuk el őket olvasással. Amikor kicsik voltak, mi pedig sokkal többet hajtottunk munkahelyen, sokszor megesett, ott aludtunk el mellettük a polifoam szivacson.)

Hidd el, lesz az a pont, amikor majd a lányod fogja mondani: "Én inkább itthon maradok egedül, menjetek nyugodtan."

Még egy megjegyzés. A gyerekek, a kiskamaszok fejlődése nem egyforma, nincs erre pontos szabály. Mindenkinek megvan a saját tempója. Csemetéink barátai, osztálytársai is mind, mind mások. Fiam és néhány barátja eléggé önállóak már, de osztálytársainak fele, még nem tud hazamenni egyedül az iskolából. Lányod is talpraesettséget mutatott eddig, tehát itt a költözés, a kis tesó érkezése kavart be.

Még valami, de inkább privátban.

Kedves Kérdező!

Remélem, megnyugtat, ha leírom, hogy nekünk is volt egy ilyen ÁTMENETI időszak a lányommal ebben az életkorban. Utólag úgy látom és a lányom is hasonlóan magyarázta akkor az érzéseit, hogy ez a serdülőkor kezdete, amikor elkezdődik a szülőről való leválás, de ez a gyerek számára nagyon is ijesztő! Pláne ha jó az anya-lánya kapcsolat, és a gyerek fél, hogy ha elkezd önállósodni (főleg személyiségben), akkor ezt elveszíti. Ilyenkor jöhet egy átmeneti újraközeledés, amikor a gyerek újra át szeretné élni a kisgyerekkori szimbiózist az anyával. Nálunk ez nagyon-nagyon feltűnő volt, a lányom soha nem volt különösebben bújós, de ebben az időszakban nagyon az lett! Elképesztően anyás volt, folyton velem akart lenni, beszélgetni, hozzám bújni és nem akarta, hogy egyedül hagyjam.

Plusz nálatok a kistesó érkezése is rátesz egy lapáttal, az önmagában is indokolná mindazt, amit írsz (teljesen normális a regresszió a kistesó érkezése után, ilyenkor egy korábbi fejlődési állapotba lép vissza a gyerek). De nálunk tesó nélkül is pontosan ugyanez történt, pusztán a serdülés közeledte miatt.

Azt tudom tanácsolni, hogy élvezd ki ezt az időszakot, mert hamarosan jön a kamaszkor és ennek pont az ellenkezőjét fogod tapasztalni! Úgy ki fog zavarni a szobájából, mint a pinty, te meg csak pislogsz és nem érted, hogy hova lett a cuki kicsi lányod! :D (Jó, ez is átmeneti, kialakul majd egy teljesen normális, élhető anya-lánya kapcsolat.)

Mi egyébként együtt jártunk boltba a lányommal, sokat beszélgettünk közben. Most már alig tudom rávenni, hogy eljöjjön velem, már nem is próbálkozom, sőt, ha szólok, hogy elmegyek, akkor közli, hogy ez őt nem érdekli, oda megyek, ahova akarok, nem kell bejelentenem. Hangsúlyozom: ugyanonnan indultunk még pár éve, ahol most ti tartotok. :)