Minden Iskolába működik ez a baromság?

18 nálunk is van ilyen anyuka. Azzal magyarázza, hogy a fia még olyan kicsi és nem mondja el otthon mert elfelejti...

Írtuk neki hogy egyidősek a gyerekek, és beszélje meg a fiával hogy tegyen a házi mellé jelet a munkafüzetbe. Vagy írja fel.

De sok gyerek nem tud üzenetet átadni 9 évesen sem, pl. tavaszi szünetben kiadott leckét 2 gyerek csinálta meg! (enyém meg egy másik)

"Utolsó, de akkor te minden nap delután végigfaggatod a tanárt a gyerekedről?"

Nem egészen. A tanítónéni pontosan ismeri a gyerekemet, faatni sem kell, amint beérek, mondja, hogy evett-e, miben volt ügyes, milyen hülyeséget csinált már megint, mi volt vicces, mire kérdezzek rá, stb.

Nem minden nap, de mondjuk azért heti szinten 1-2x biztosan beszélünk a gyerekről ilyesmiket mindenféle fogadóóra nélkül.

Amikor nem az iskolai mindennapokat érintő dolog, hanem valóban gond volt, akkor én is "fogadóórát kértem", mondjuk ez leginkább úgy hangzott, hogy írtam neki, hogy ha lóhalálában vágtatok meló után, akkor ugye megvár?

Nem feltétlen a speciális igény... mindegy is, lehet akárhogy hívni. Én azt gondolom, hogy ahol a gyerekem napi 9-10 órát eltölt, és ennek kb felét mindig ugyanazzal az emberrel, ott ki kell alakítani egy olyan jó viszonyt, kvázi baráti kapcsolatot, amibe ezek beleférnek.

Nem biztos, hogy örömmel bíznám olyan emberre nap mint nap a gyerekemet, aki nem hajlandó szóba állni velem, akit félévente 3x látok és lehet, meg sem ismerném az utcán.

A gyerekem egy kisváros kis iskolájába jár, de pl minap nyűgös volt, amikor odaértem érte és tök természetes volt az osztályfőnökének, hogy hazavisz minket kocsival. Vagy amikor egyedül maradt napköziben, felhívott, hogy elvinné a nagyszülőkhöz, mert nem akar összevont ügyeletbe menni.

Szóval nekem ez a pedagógus viselkedés a normális. És a kérdező helyében én is felháborodnék ilyenen és bizony kikérném magamnak ezt a viselkedést és hangnemet.

de mondom, itt mi nem ilyenhez szoktunk.

Utolsó, ahol 25 gyerek jár az osztalyba ott nem tud a tanító minden gyerek anyjaval heti több alkalommal diskurálni. Átlag gyerekeknél nem is szoktak, csak a problémásnál vagy akinél az anyuka nem ismeri fel hogy már nem 2 eves a gyereke.

Képzeld el ha az összes többi anyuka is ott toporogna kétnaponta a kérdéseivel. Este 6-ra se érnétek haza.

á, van olyan gyerek, akinek az anyja szerintem azt sem tudja, merre van az iskola.

Mindegy, engem érdekel, mi van, tanerő még nem küldött el a búsba miatta, szóval én igenis szívemre venném, ha úgy járnék, mint a kérdés feltevője.

Kérdező, én megértelek. Az egyik gyerekem járt pár évig egy hasonló rendszerrel működő suliba, Kerberosz-szerű portással, ahol hétfőn reggel és péntek délután lehetett csak felmenni az osztályteremhez, egyébként kaputelefonon kellett felszólni a gyerekért. Az indok nálunk az volt, hogy lopnak…

Ez a rendszer többek közt azért volt „remek”, mert a kaputelefont a gyerekekkel vetették fel a tanító nénik, így rendszeresen előfordult, hogy Pistike elfelejtett szólni a másiknak, hogy jöttek érte (vagy éppen csak odakurjantotta, amit az elmélyülten játszó gyerek nem hallott meg), így volt, hogy egy órát kellett várakoznunk odalenn (többször újra felszólva) a gyerekre. Mondjuk pozitív hozadéka is volt ennek: a szülők egész sokat beszélgettek ilyenkor.

Személyes kedvencem, mikor a tanító néni elsőben intőt adott a gyereknek, és beírta, hogy sürgősen beszéljünk. A frász tört ki, mi történhetett, de felmenni a sürgős beszélgetés elmaradt, mivel kedd volt, a portás szíve nem lágyult meg, tehát várhattam péntekig. A gyerekemmel közben nyilván elbeszélgettem, de ő azt mondta, jogtalanul kapta az intőt, nem ő csinált marhaságot… Mázli, hogy nem szidtam le az intő miatt, mivel pénteken a tanerő a kérdésemre csak félvállról odavetette, hogy ja, közben rájöttünk, hogy nem ő volt a ludas (a gyerekkel ezt nem közölte).

És igen, mindezek ellenére voltak szülőtársak, akik bármikor simán felmentek, mert elég határozottan felszaladtak, csak a hozzám hasonló szabálykövetők várakoztak lent. Gondolom, aki lopni ment, hasonlóképpen bejutott továbbra is. :)

Sok esetben a tanároknak nagyon terhére van a rengeteg felesleges faggatózás. Főleg mert az anyukák nagyrésze sokkal kevesebbet néz ki a gyerekéből, nem őt kérdezi, nem ad neki teret. A türelmes tanító mosolyogva válaszol mert ő is tudja, hogy a szülőkkel az igazán nehéz, nem a gyerekekkel. De higgyétek el, az értekezletek nagyrésze szól arról hogy mennyire sok nehéz kezelésű és nagy figyelemigényű anyuka van. Csak nem veszik észre magukat, mert a tanár kedves és türelmes velük. De közben arra gondol te jó ég nem csoda hogy Pistike ilyen kis önállótlan..

A végletek nem jók. Sem az amikor a szülő azt se tudja hol az iskola, sem az, amikor azt hiszi magántanárja van aki mindig minden körülmények között a rendelkezésre kell hogy alljon, mert Pistike egy "ettél ma?" kérdésre sem tud válaszolni.

Nálunk van heti egy fogadóóra, de bármikor el lehet érni telefonon, messengeren, viberen a tanítónőt.

13-an vannak az osztàlyban, szép is lenne, ha minden anyuka mindennap ott toporogna valami aprósàg miatt.

De nem jellemző, 3. osztàlyosok egyedül jönnek-mennek, kivéve akik a falu màsik végén laknak, azokért értelemszerűen mennek kocsival.

Most példàul erdei iskolában vannak hàrom napig, sokat kirándulnak ha épp nem esik.(itt vannak a Mátràban)

Kérdező, hát valaki csak tudja a mobilszámát, hívd azon.

Ez sem helyénvaló, hogy nem tudod elérni, de az sem normàlis szerintem amit itt egyik hsz. írt, hogy éjjel is felhívja.Az már tapintatlansàg.

De nem is olyan biztos, hogy szeretik ezeket a "mindenhol ott kell lennem mindennap anyukàkat".

Nekünk 1. osztály első napján felírta a mobilszámát a táblára, így ha bármi kérdése van bárkinek, hívhatja.

A leckét pedig megcsinálják bent, hétvégére sem marad semmi itthonra.