Hogy készítettétek fel a kisiskolásotokat az iskolára, az önállóságra?

Sehogy nem készítettem rá. Már az oviból 2-3hetente átjártak a nagycsoportosok az iskolába különféle programokra, amit a leendő elsős tanítónénik tartottak.

A mi tanítónéninknek az volt az alap hozzáállása még fél év után is, hogy ők még ovisok, tehát úgy is kezelte őket. Kezét megfogja a sorban mellette lévőnek, ha valami olyan van, simán az ölébe ül bmelyik gyerek, stb.

A többi tanító és tanár is odafigyel rájuk, és azért a folyosón, udvarpon is van mindig felügyelő pedagógus.

Nálunk az elsősök nem keverednek amúgy a nagyobbakkal, van külön kis aulájuk, ami a közös folyosóról nyílik, és itt vannak az osztálytermek, és külön elsős mosdó is.

Enni pedig még a negyedikesek is libasorban mennek a tanítónénijük után (nagyobbakkal még nem futottam össze kajaidőben).

Az elsősök nevét egyébként még a 7-8.-os gyerekek és tanítók is hamar megjegyezték, és meg is lepődtem, de nagyon figyelnek rájuk.

Persze van, amit nem tud megcsinálni a gyerek, de mindenre van megoldás.

Nem öröm, de az enyém pl nem törli a fenekét :o saját elmondása szerint tudja, de utálja. Így hazahordja. Vészhelyzetre van a táskájában nedves vécépapír, egyszer már rákényszerült, hát meg is oldotta :)

A másik sarkalatos pont nálunk a cipőkötés. Ezt a tanítónéni csinálja. hajlandóság sincs a fiamban arra, hogy megpróbálja. Ez van.

A táskát együtt pakolják be, együtt teszik el a házi feladatot a tanítónénivel, együtt ellenőrzik, hogy uzsis doboz, kulacs, pulcsi, minden el van-e téve teremzárás előtt... és akkor sincs semmi ha nincs ;) Másnap max másik dobozban vagy zacsiban viszi az uzsonnát.

Nálunk még a másodikosok is saját tanterembe együtt öltöznek, tehát ha segítség kell, van. cipőt tannéni még később is köt :D

Ablakon nem hajol ki, de ez alap, ezt már egész kicsiként megtanulja egy átlag egyerek otthon.

(mi is ültünk az ablakban, sőt ugortunk is ki az utcára, de ez szerintem nem alsóban jellemző, hanem a kamaszoknál).

A vécét gyorasn megtanulják, ki hova... nemet mondani pedig, hát azt eddig is úgy neveltem, hogy ha nem akar játszani, ne játsszon.

A rossz példát meg követi akkor is, ha a a lelked kiteszed :D

Szerintem nem kell csak azért külön felkészíteni, mert iskolás lesz (persze az iskola specifikus dolgokat majd úgyis megtanulja menet közben), hiszen ez állandóan megy.

Már régóta mondok neki olyanokat h ne álljon szóba idegennel, akkor se ha csokit kínál neki stb. Nyilván majd el fogom neki azért mondani h nem szabad az iskola területéről kimenni (nálunk sajnos a napköziről az a hír járja hogy nem nagyon figyelnek a gyerekekre, és a kapu nincs bezárva), azt viszont mindig hallja h ne hagyja magát, szóljon az óvó néninek ha bármi van, bárki bántja stb., szóval ezekben nem lesz változás akkor sem ha iskolába megy jövőre.

A wc-zés lesz ami még más lesz, mert az iskolában nem ülhet rá (régi csúnya wc-k vannak), de már ezt is megtanulta h hogy oldja meg, hiszen ha megyünk valahova ahol nyilvános wc-t kell használnunk, ott látta már h hogy szoktuk csinálni.

És azon is sok múlik, hogy a tanítóhoz hogy áll az ember. Partnerként kell kezelni, és bízni kell benne, hiszen vannak napok, amikor több időt tölt a gyerekkel a tanító, mint a szülő.

Szóval el kell hinni, hogy ő fel tudja készíteni az iskola nehézségeire a gyereket -hiszen ez a dolga. Alsóban nem tanár, hanem tanító... nem csak tanít, hanem nevel is... és felügyel, vigyáz, fegyelmez, segít, igazságot tesz, játszik, ölel, vígasztal...