Manapság már senkinek nem megy a gyereke 6,5 évesen iskolába, mindenki 7-8 évesen megy?

Bátyám kisfia is januárban töltötte a 6-ot és megy suliba, a barátai is mennek a csoportból (többet nem tudok de csak azért mert azon őrlődik melyik barátja lesz a padtársa a kettő közül)

A kislánya másodikos ő július végi, ő 7 éves elmúlt mikor ment.

Enyém októberben lesz 6, természetesen megy jövőre.

A másik még pici, de februári ő isva 6. szülinapja után megy majd ősszel.

A nagyobbik fiam majdnem hétévesen ment, de hát mivel őszi, ő nem is mehetett volna előbb, hiszen előző tanévre még nem töltötte be a hatot.

A kicsi februári, ha iskolaérettnek találják, én nem fogom kötni az ebet a karóhoz, hogy "hadd legyen még egy évet gyerek". Nagyon sok iskolaérett, de szülő által visszatartott gyereken látom, hogy a plusz egy év ovi nem volt túl jó hatással rá. Persze van, akinek szüksége van rá, mert még nem tud úgy koncentrálni, vagy nem tiszta még annyira a beszéde, vagy fizikailag nem elég érett a sulira, vagy akármi, de sokszor ez inkább csak túlzott féltés a szülő részéről (meg lássuk be, a szülőnek is könnyebb a dolga addig, amíg ovis a gyerek).

6 év 3 hónaposan ment suliba,és nem ő az egyetlen sem az oviban sem az iskolában aki éppen hogy 6 évesen ment.

Nekem iskolaérettnek nyilvánították,az óvónő azt mondta nem lesz gondja,én pedig bíztam benne.Pedig nem koravén,játékos,szerette is az ovit,de én is úgy voltam vele,hogy menjünk.Ha a félévi bizonyítványából indulok ki akkor jó döntést hoztunk,de nem csak a gyerek okosságától,észjárásától függ szerintem hanem a személyiségétől is (mennyire nyílt vagy visszahúzódóbb,hogy kezeli a konfliktust,a stresszt stb) hogy alkalmas e 6 évesen menni vagy inkább majd csak 7 év után.Kára abból sem származik...

Az enyém is elkezdte miután betöltötte a hatot..Az a helyzet,hogy még mindig nem tudom jó döntés volt e.Nem az eredményei miatt,mivel remekül teljesít.Viszont nekem már első perctől ellenerzeseim voltak a tanító nénivel kapcsolatban,felelmeim beigazolódni látszanak sajnos, bár az én gyerekemmel való viszonyával nincs probléma. Egyszerűen nagyon nem tetszenek a módszerei, és a hideg kiraz,ha arra gondolok, hogy ezt látja a gyerekem,ahogyan bánik pl.a gyengébben teljesitokkel. Szóval én azt mondanám ilyen helyzetben, hogy ez is legyen szempont,hogy mennyire "szimpatikus"a leendo tanító néni.

A valódi kérdésedre válaszolva pedig,az én lányom is a legkisebb,és semmi hátránya ebből.