Sztrájk? Voltak ma gyerekeitek iskolába?

gyerekek nem mentek

iskola igazolta a napot

minden szülő egyénileg dönt h megy e vagy sem a gyereke

Nálunk be lehetett vetni úgymond egy sürgősségi szülői igazolást, mert a 30+-os tanári karból csak 4-en nem sztrájkoltak, és például nekem is csak 1. órám lett volna.

A diákok bevételéhez a politikai dolgokba csak annyit, hogy szerintem az általános iskolásokat kellene kihagyni, esetleg a 8.-osok kivételével. A gimnazisták képben vannak már, mi is sztrájkolunk, pont azért, hogy jobb körülmények között mehessünk továbbtanulni például, sikeresen tegyünk érettségit, szóval nekünk is van közünk hozzá úgy gondolom. 17/l

Mi is dönthettünk,hogy megy-e a gyerek. Nem ment,ügyeletbe nem akartam,hogy ott legyen. Meg itthon vagyok a picivel,most megtehetjük. De ha dolgoznék,lehet,hogy ment volna.

A politikai része meg nem érdekel. Az oktatàst màr rég elb@s.ztàk. A klik sz@.r. De nem csak a tanàrok fizetése alacsony.

Nálunk is ügyelet volt, aki akarta (vagy nem tudta másképp megoldani) bevitte a gyereket. Az enyém itthon maradt.

Nekem az a véleményem, hogy kár, hogy nem tudnak/mernek mind összefogni a pedagógusok, gondolom, pártpolitikai kérdésnek érzik ezt egyesek, vagy félnek, mert az szerintem kétségtelen, hogy nagy gázok vannak (és nem akarom azt godnolni, hogy aki nem sztrájkolt, az nem érzi a gondokat).

Egyébként egy baromi érdekes dolog ez, mert bár több oldalról (szülőként, extankönyvesként, illetve a tanár barátaim révén is) rálátok az ügyekre, és kiállok amellett, hogy reformok kellenek, az én reformjaim közt lennének más kérdések is. Kicsit tudathasadásos, hogy miközben kvázi a gyerekem tanárai „mellett” vagyok a sztrájkban, az általam vágyott oktatási reformok kapcsán őket sürgősen eltávolítanák a gyerekek közeléből (mert kiégettek és kifejezetten rosszindulatúak a gyerekekkel).

Arról, hogy a gyerekeket be szabad-e vonni: nem vagyok egy forradalmár típus, nem járok tüntetésekre folyton, és elég szkeptikus is vagyok atéren, el lehet-e érni bármit ezekkel. De ennek nem örülök, és azt gondolom, ez a múlt öröksége.

Azonban azt gondolom, a gyerekeink építik a jövő társadalmát, és szeretném, ha az abban élők már másképp állnának a világhoz, nem ezzel a poszkommunista tehetetlenségérzettel tekintenének az életükre, hanem tudnák, hogy ha összefognak és kiállnak együtt valamiért, akkor igenis változtathatnak a dolgokon. Ezért szerintem kifejezetten jó alkalom egy olyan kérdéskör, amely a gyerekeket is érinti (pl. oktatás) arra, hogy beszéljünk erről velük.