Diszkalkuliás gyermeknek kell-e korrepetálás?

Gyógypedagógus vagyok. Ha diszkalkuliás, az azt jelenti, hogy 10 körében sincs stabil elvont számfogalma, nem alakult ki a helyiértékfogalom, és általában a matematikai gondolkodása alacsony színvonalú. Ha emellett jó intelligenciával rendelkezik és szorgalmas, a család pedig támogató, mint a tiétek (ld.: korrepetálás) kemény munkával megtanul egy csomó dolgot, memorizál egy csomó alapműveletet végeredményestül, elmondja, hány ezres, százas, tízes stb. van egy számban, de valójában nem érti, amit éppen nem gyakorol, azt újra és újra elfelejti, ha kicsit másképp kérdezik, már nem nem tudja alkalmazni a tanultakat.

Az iskolai tananyagból történő korrepetálásnak ezért nem sok értelme van. Ha tényleg diszkalkúliás a gyerek, felmentik az osztályzás alól (matekból és a szaktárgyak számolásos feladataiból), a fejlesztésen pedig onnan kezdik tanítani, ahol tart. Felső tagozatban jó esetben megtanítják a való életben előforduló számolást igénylő helyzetek megoldására (visszajáró, árkedvezmény, adott pénzösszeg felosztása, időtartamok számítása stb.).

Kissé ellentmondásos helyzet, hogy az órákon részt kell vennie, benne is szokott lenni a véleményben, hogy a tananyaggal kapcsolatos gyakorlás alól nem mentesül. Ez értelmes dolog egy nyelvi képességzavaros angol felmentése esetében, de hogy mit csinál egy diszkalkúliás a gimnáziumi matematika órán, azt el nem tudom képzelni. Azt se, hogy a tanár differenciált feladatokat ad neki, miközben a többieknek trigonometriát tanít.

Nem mehet pincérnek, és valószínűleg gyógyszerésznek sem. De mehet általános gimnáziumba, és olyan szakmákra is, aminek a matematikáját képes elsajátítani, bár lehet, hogy számológéppel fog számolni.

A középiskolai felvételi eljárásban pedig a magyar tantárgy pontszámát kettőzik az esetében.