Szülők! Ti mit vártok a gyermeketek leendő tanítóitól?

Legyen felkészült, ideértve azt is, hogy tisztában van az életkori sajátosságokkal, a hatékony tanítási módszerekkel, felismeri a tanulási nehézségeket (dyslexia, dysgraphia pl.)

Legyen kedves, de határozott, lelkes, türelmes és jókedvű. Legyen humorérzéke is.

Ami a legfőbb: szeresse a gyerekeket és a munkáját!

No, ennyi minden ritkán jön össze. Szuper tanítónénink volt a legkisebb gyereknél, együtt választottuk a bemutató órái után, mindketten odavoltunk érte. Mégis magam vittem el a kölyköt diszgráfia-vizsgálatra (ami pozitív lett, kétévente újítjuk meg a szakértői véleményt), neki nem tűnt fel, hogy gond van, meglepődött, amikor az iskolai véleményért mentem be (ez is kellett a vizsgálathoz.) Az már másik történet, hogy a gyerek nem kapott a suliban fejlesztést (holott kötelező lett volna, van 3 fejlesztőpedagógusuk), magam cipeltem délutánonként a Pedagógiai Intézetbe, amíg valamennyire nem rendeződött a probléma. Soha nem kapott több időt az írásbeli dolgozatokra, holott többször kértem, benne állt a szakértői véleményben, amit hivatalból megkapott az iskola is. Mindegy, így is jó tanuló, most már gimibe megy, az átlagán minimum 4-5 tizedet rontott ez a hozzáállás.

Bocs az offért, csak kijött belőlem, nincs túl sok jó tapasztalatom a pedagógusokkal, nagy-nagy tisztelet a kivételeknek.

Bánjon kedvesen, barátságosan, emberségesen a gyerekekkel, szeresse őket. Ne kelljen a gyereknek szorongva iskolába mennie.

Ismerje a gyerekek tulajdonságait, köztük lévő különbségeket, és ezek alapján kezelje őket.

Legyen vidám, legyen humorérzéke.

Legyen jó a szakmájában, tehát képes legyen megfelelő szinten tanítani a gyerekeket.

Vigye őket különféle programokra, ne csak az osztályterem 4 fala között üljenek.

"én is tanító vagyok, fiatal, 3. éve vagyok a pályán,"

Hát én pont egy fiatal tanító nénit választottam, akinek ez a 2. éve, hogy egyáltalán tanít. :)

A délutános tanító néninek meg ez az első éve.

Ronda önző módon ezért is őt választottam: fiatal, lelkes, a modern gyerekpszichológiát tanulta, nincs gyereke, nem rohan haza tanítás után, ráér du. programokat szervezni, azokban részt venni, hisz bulizni este szokás. :)

És egész egyszerűen: ránézésre is szimpi volt.

A másik tanító néni egy idős hölgy, aki állítólag hiper-szuper (biztos így van), viszont nagyon hangos. És az én gyerekemnek ez nem jön be.

Mellékesen a mi tanítónénink pont úgy néz ki, mint a lányom kedvenc óvónénije (fiatal, szép, hosszú, barna hajú, karcsú), ezért a lányom is őt választotta.

Szóval a szimpátia nagyon apró dolgokon múlik, ill. tud elbukni.

Kiegészíteném még az előttem szólókat annyival, hogy nekem az is fontos, hogy bírjon minimális empátiával, gondoljon bele a tanító, hogy a szülő is ember. A mi sulinkban az első év első hetétől azt hallgatta az összes fiús szülő, hogy az ő fia milyen „rossz”. Mert szaladgál, mert kiabál. S mikor odamentünk segítséget kérni a tanítóktól, szerintük mit tudnánk tenni (hiszen nekünk ez az első iskolás gyerekünk, de ők már 30 év alatt láttak nyilán jó pár gyereket, így bizonyára tudnak hasznos tanácsokat adni), válaszként azt kaptuk, hogy ők „ilyen rossz gyerekekkel sosem találkoztak még”. És kész, vége a kommunikációnak „anyukával”, karba vágja a kezét, összefacsarodik az arca, mintha sok kis menthetetlen tömeggyilkost nevelnénk mi, szülők. (Hangsúlyozom, a konkrét probléma az volt, hogy hangoskodnak és futnak a folyosón.)

Több szempontból rossz az ilyen viselkedés, és nem gondoltam azelőtt, hogy felnőtt emberek ezt nem látják át:

– ha nem mondjuk ki a valós problémákat, esély sincs a változásra,

– ha az együttműködésre kész szülőket elhajtjuk, egy idő után nem is fognak már próbálkozni,

– ha mindig csak a rossz dolgokat hangsúlyozzuk a gyerekről, az nagyon rosszul esik a szülőknek, könnyen „el lehet vadítani” őket.

Még valami: a pozitív motiváció az, ami szárnyakat ad a gyerekeknek, nem a mások előtt megalázás és büntetés.

Sajnos – mint a fentiekből kitűnik – nekem sem sikerült jól választanom (nem vagyok egyedül ezzel, az osztályban talán a nagyon konformista kislányok kivételével, akiket csak időnként gúnyolnak ki a tanítónők – nem vicc) iskolát.