Más is megszenvedett az öntapadós könyvborítóval?

Én nem. :)

Müllereset vettem, ami tekercsben kapható.

Olyat nem fogad el a tanár néni, aminek csak a két szélén van egy ragasztócsik? Az sem annyira könnyü, de talán egy kicsit könnyebb a teljes öntapadóshoz képest.

Amúgy nagyon birom, hogy kötelezik rá a szülőt, hogy ilyet és ilyet. Meg ezek a nejlonok csúcsok. Mindig arra hivatkoznak, hogy megismerje a gyerek az elején a mintát.

Régen csomagolópapirba tettük és aztán erre ilyen bebújtatós, olyan tartós volt, hogy csak na. Rá ugye a cimke amire a név, osztály, könyv, mf neve. Mégis elsősként is megtaláltuk a kellő könyvet, mf-et.

Rá voltunk kényeszerülve, hogy elolvassuk, felismerjük.

Már túlzásba viszik a suliba. Szerintem.

Ja amúgy én idén bebújtatós nejlont vettem, jobb minőségüt db-ja 50ft, úgy gondoltam, hogy idén kibróbálom.

Hát vagy két cm-rel nagyobb mint a könyv, a füzetboritónál ugyanez. Szóval nem értem vele semmit. Régen jó volt rá, mikor még nekem volt gyerekkoromban.

Úgyhogy második körben maradt a ragasztócsikos. Plusz pénzért.

Emezt meg legszivesebben visszavinném a boltba, hogy kenjük a hajukra.

De megtanultam egy életre, hogyha legközelebb ilyen ötletem van, akkor keresek ott valami hasonló méretü könyvet és füzetet és rábróbálom.

Szerintem nem a magyar könyvekre és füzetekre szabvány ez amit árultak. Gondolom én.

Én is Müllereset vettem és nagyon egyszerűen, könnyen rá lehetett tenni.

De én sem értem, hogy miért ez az előírás? Hiába tettünk rá egyedi figurás vignettát és írtam rá a nevét, már az első héten másnak a munkafüzetét hozta haza és abba kellett így megcsinálni a házit (más meg az övébe...).

Úgyhogy azonnal vettem csomagolópapírt és bekötöttem abba is. Immár tehát duplán van bekötve. Elmondtam a tanítónéninek, hogy ez van és kész. Így biztosan megismeri majd a sajátját és nem lesz keveredés többet.