Miért közösítenek ki egy gyereket az osztálytársai?

Bar nem vagyok se diak, se szülö, azert valaszolok. :)

Sztem manapsag föleg a külsösegek miatt vannak kiközösitve a gyerekek. Ha nem vagy magas es csinos, ha nem a legujabb divat szerint öltözködsz, ha nincs meg a legujabb IPhone-od, vagy akarmid. Ezenkivül, ha feltünöen felenk, visszahuzodo vagy, ha nagyon lassu a felfogasod, illetve ha tul streber vagy, es nyalizol a tanaroknak.

Lenyegeben mindenert kiközösithetnek, amiben eltersz az "atlag"tol...

22L

Nem értek egyet az elsővel, legalábbis az én környezetemben ez nem jellemző.

Elit gimnáziumba járok, a mi osztályunkba van egy "kiközösített", nevezzük Andrisnak. Andris azért van "kiközösítve", mert furán viselkedik (hiába van neki Samsumn Galaxy S4-e). Furán beszél, mindenkivel kiabál és rendszeresen gyújtogatja a körömlakklemosót, amit a padokra önt. Nem jó szó, hogy ki van közösítve, mert beszélgetünk vele, de a fiúk belőle csinálnak viccet stb.

Aztán, vagyok én, a KÜLÖNC. Nem vagyok kiközöstíve, csak más vagyok, mint a többiek és ez néha zavarja őket, így előfordul, hogy megszólnak érte.

Évfolyamunkon nins nagyon kiközöstíés, csak ha valaki olyat tesz. Volt egy másik osztályban egy srác, aki nagyon népszerű volt, de ettől beképzelt lett, mindenkivel bunkózni kezdett, ezért már senki sem akart vele beszélgetni. El is ment a suliból, pedig iPhone 4s-je volt.

Szóval nem az anyagiak, hanem a viselkedés az, ami miatt valakit kiközösítenek. Illetve, lehet, hog csak az én iskolám ilyes, de kétlem... Nem kell lenézni a "mai fiatalokat", nem vagyunk ám anyagiasabbak, mint ti voltatok.

Szia! Kisgyerekes szülő vagyok bár, de szerencsére eddig nem tapasztaltam, hogy a gyerekem osztályában kiközösítenének bárkit is – persze lehet, hogy ez nem lesz mindig így, nem tudom.

Viszont még a saját általános iskolás osztályomban volt erre példa, leírom, hátha nem csak a „mai fiatalokról” szóló sztorik érdekelnek. (Azt hiszem, az emberi természet, a motivációk nem változnak az emberöltők során, legfeljebb a külsőségek.) Szóval nálunk volt egy lány, aki úgy járta végig az általánost, hogy nem volt egy barátja sem az osztályból, sőt, voltak, akik folyton válogatott „kínzásoknak” vetették alá.

Nekem így 20 év távlatából baromi lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem álltam ki mellette, mert az egy dolog, hogy nem vettem részt a szemétkedésben, de nem is védtem meg tőle. Úgy működött ez, hogy volt egy nagyon nagyhangú osztálytársnőm, aki már elsőtől kezdve mindenkivel „kikezdett”, nekem is van róla emlékem, hogy piszkált, folyton kereste, ki a gyengébb nála. A lényeg, hogy a végül kiközösítetté vált lány nagyon csendes, nagyon rendes kislány volt, aki nem tudta megvédeni magát.

Ennek nyilván családi eredete is lehet, mert én is látom a gyerekemen, hogy óvodában úgymond „burokban” volt, jó fej szülők jó fej gyerekei között (illetve az óvónők is megfelelően kezelték a helyzeteket), így az iskolában igen nehezen fogadta, hogy a gyerekek csúfolódnak és káromkodnak. Pedig nem nyámnyila gyerek, egyszerűen csak az addigi környezetében olyan gyerekek közt volt, akiket úgy neveltek, hogy nem csúfoljuk a másikat.

Szóval ezt a lányt visszahúzódó, szerény természete tette áldozattá (akkoriban olyasmi, hogy milyen telefonja van valakinek, még nem volt probléma, hiszen nem is voltak mobilok), amit egy agresszív személyiségű másik lány kihasznált, és azzal polírozta a saját egóját, hogy csapatot gyűjtve maga köré szekálta a gyengébbet. Mi pedig, akik nem voltunk az agresszor csapatában, nem álltunk ki a gyengébb lány mellett…

Lehet, hogy ez ósdi példa, és nem is jó arra, amire neked kell, de azért hátha. :)

Én az elsővel értek egyet. Igaz, hogy régen voltam diák a közoktatásban. Viszont voltam kiközösített. Pedig nem ordibáltam, nem verekedtem, nem beszéltem csúnyán, nem csináltam veszélyes dolgokat, buta sem voltam. Inkább visszahúzódó (most sem ugrok senki nyakába és nem csevegek folyton), nem öltöztem divatosan, nem sminkeltem, nem volt Iphone-om, keveset buliztam, nem voltam életemben részeg sem. Csak beszólogattak nekem. Egy ideig elengedtem a füleim mellett, aztán egyszer keményen visszaszóltam. Azóta nem volt beszólogatás.

Valóban amiatt közösítenek ki valakit, ha eltér az átlagtól. De ez csak a dolog egyik része. Ha a gyerek felveszi az áldozat szerepét, akkor van igazán bajban. Sajnos a többiek megérzik, hogy kit lehet bántani mind verbálisan, mind fizikailag. Megérzik az önbizalomhiányt.

A média azt sulykolja belénk, hogy a külsőségek fontosabbak, mint a belső értékek. Ezt jó neveléssel lehetne ellensúlyozni, de nem sok szülő neveli toleranciára a gyerekeit. A gyerekek sem látnak jó példát a szülőktől. Pedig már az is elég lenne, hogy ha meglátunk egy tökéletlen embert, akkor elmagyarázzuk a gyereknek, hogy mi a helyzet és nem szabad csúfolni. A másik meg az, hogy ha valaki méltatlanul bánik vele, akkor védje meg magát.

Kiközösítésnél kettőn áll a vásár. Kell hozzá egy elnyomó és egy elnyomott. Ez is egy emberi játszma.

Hát nálunk van egy pár kiközösített.

A lányok közül van kettő. Az egyik dagi,bajszos(!!!),a másik egy lombrágó pálcika. Igazából ők azért vannak kiközösítve,mert nem haladnak a korral. vagy nem is tudom. A pálcikának az apja láncdohányos,és ezért szegény lány mindig(!!!!) cigiszagú. A másik meg fura. Mintha nem lenne teljesen rendben ott fönt a központban:D

Pedig nem egy kisegítőbe járok,hanem egy igen elit iskolába,ahol sajnos bizony kinézik,ha valakin nem Bershka,NY,Stradi vagy ehhez hasonló ruhában van:(

Fiúk közül 1 van,aki ilyen beszédhibás,és ezért csesztetik mindig őt a fiúk.

14L

Én saját példát írok. Áltakánosban azért, mert azt mondták "csúnya vagy". Ezt elkezdte egy olyan aki az osztály központja volt és mindenki szerette. Onnantól kezdve mindenki.. Utána azért mert eredményes voltam versenyeken, utána azért mert ezek miatt visszahúzódó lettem. Utána azért mert barátom lett (nekik nem volt, gondolom irigység). Utána egyértelmű lett hogy nem akarok a közelbe menni továbbtanulni. Azóta új osztályom lett, jóban voltam mindenkivsl. De lett egy komoly kapcsolatom, megkomolyodtam, komolyabb céljaim lettek, nem a kettesre, hanem az ötösre hajtok. Igazából bármi miatt tudnak kiközösíteni, amit csak akarnak. A lényeg, hogy saját példámat figyelve egész jól vagyok. Voltam "depressziós", önbizalomhiányos vagyok, és a tanulásba meg a barátomhoz menekülök a mai napig. Amit kisgyerekkorban elkezdenek, hatalmas lelki sérüléseket okoz...

17L

remélem írtam hasznosat is :)

Én is mondhatni "elit" suliba járok, a mi osztályunk egyáltalán nem nevezhető átlagosnak. T.I. a 15 fiúból 9-en olyan jóban vagyunk, hogy egymás legszűkebb baráti körét adjuk. Aki nem tartozik ebbe a körbe, aazzal az a probléma, hogy nem EGYÉNISÉG. Nem számítanak a cuccok, a külsőségek. Az tart össze minket, hogy mindeni másképp gondolkozik, más a humora stb. Van egy gyerek, aki nem is akar velünk lenni, elfogadjuk a döntést, békénhagyjuk. Van sajnos egy másik is, aki viszont unalmas, tucat és bunkó is. Na vele aztán tényleg semmit se tudunk kezdeni...

15F