Elégedett vagy/voltál gyermeked általános iskolájával?

Én a saját iskolámra és tanáraimra csak jót tudok mondani. Imádtam őket, a mai napig megállunk, beszélgetünk az utcán, boltban, bárhol, ha összefutunk. 91-ben eljöttem az általánosból, de megismernek :)

A lányom tanító néniit is szerettem, ténylegg, jó szívvel ajánlottam őket leendő elsősök szüleinek, mikor mi negyedikbe jártunk. Aztán a lány elment nyolcoszt gimibe, és most így 6 év távlatából már azt mondom, nem voltak jó tanítói. :(

Egy részükkel nem volt baj. De voltak olyanok akiknek nem adtam volna tanári diplomát a kezébe. Van olyan aki az utóbbihoz tartozik. Megismer engem én is őt de én inkább elfordulok. Annyira nem.

/2-en voltak abból a másik az fain volt/

De ez felsőben is így volt. És azzal a nővel is ugyanez a helyzet, hogy inkább elfordulok.

Jó nem mondom, hogy nem voltak olyanok akik jó tanárok voltak de nagy részük nem.

Mikor átkerültem középsuliba ott változott a helyzet szencsére. Ottaniak közl nem tudok olyat mondani aki alkalmatlan lenne.

Nem, én nem vagyok elégedett. Sajnos az az érzésem, a tanítónői már „kiégtek”, nyűgnek látják a gyerekeket, ráadásul egyikük konkrétan rosszindulatú is.

Pedig nem vártam sokat a tanítónőktől, csak annyit, hogy legyenek korrektek, és kedveljék a gyerekeket. A legijesztőbb viszont az, hogy az ismerőseim 80%-a ugyanígy érez (más iskolákban), tehát nincs „menekülési útvonal”.

Azt gondolom, a tanítói pályát muszáj lenne újra vonzóvá tenni az emberek számára (több pénz, sőt, akár egy éves fizetett szabadság mondjuk négyévente, hogy kipihenhessék magukat), hogy lehessen normális emberek közül válogatni. Nyilvánvalóan baromi nehéz és idegőrlő lehet egy rakat gyereket terelgetni évtizedeken át, csak az az elkeserítő, hogy ha itt belefásul az ember, azzal életeket tehet tönkre, kis gyerekek kedvét veheti el a tanulástól.

A saját gyerekkoromból két tanárra emlékszem (felsőben), aki jó fej volt, mindkettő pasi. Annál több rosszindulatú, sőt, szinte szadista tanító és tanár él az emlékeimben – pedig én egy nagyon alkalmazkodó, csendes, jó tanuló kislány voltam.

Nem vagyok elégedett.

Másodikos fiam a harmadikat szeptembertől másik suliban kezdi.

Ez az oktatás már nem az,amit mi kaptunk 25 éve.

Ha hiányzott a fiam egy hetet betegség miatt,a következő héten a kutya nem kérdezte meg tőle,hogy sikerült-e pótolnia,vagy érti-e amit akkor vettek,amikor ő hiányzott.

Ha én itthon nem tanítom neki,akkor sok alap dolgot nem is tud.

Én úgy emlékszem,hogy anno hiányzás esetén átismételtük az anyagot.