Zeneiskola jó vagy sem? Megbántátok, hogy beirattátok a gyermeketeket vagy inkább jó ötlet volt?

1989-1996-ig voltam általános iskolás. 5.-től zene szakos,ami azt jelentette,hogy kötelező volt a zeneiskola,és az énekkar. Életem legszebb időszaka volt. Csak jó véleménnyel vagyok a zeneiskoláról,pedig nekem itt a keleti végeken csak orosz tanárain voltak, és magyar zene/népzene helyett orosz zenét kellett tanulnom (Kisvárdán). Ezt már akkor sem értettem,de így volt.

Hatalmas élmény, közösség, egy szuper dolog.

A lányom is fog hangszeren tanulni,ha odanő.

A legfontosabb kérdés, hogy a gyerek szeretne-e zenélni és/vagy szereti-e a társaságot...

Nálam az, hogy van valami közösségi jellege, s nem csak tanulsz valamit, mindig is taszított.

Nálunk a zeneiskolában kötelező a szolfézs, és még most is ugyanaz a vaskalapos, szigorú tanárnő van ott, akinél anno én is "tanultam". Gyomoridegem volt minden óra előtt, másnak a matek volt a mumus, vagy a tesióra, nekem a szolfézs (amiért még fizettünk is...).

Long story short, mondtam, hogy oda a gyerekem biztos nem fog járni. Felesleges is.

Magánúton jár zongorázni, azt nagyon szereti. Magát a zenét is, de a tanárnője is egy tündér.

Én zongorázni tanultam általános iskolásan (egy másik lány járt, és tetszett, ezért én is akartam). Ami a zongorát illeti, ahhoz eléggé kétbalkezes voltam. De a szolfézs tanárral nagyon egy húron pendültünk, amiatt szerettem járni.

De ez 2000 körül volt, hogy most mi a helyzet, azt nem tudom.

A fiam 5 éve tanul zeneiskolában és nagyon szereti. De szerintem kétféle tanuló van: a született zenész és az, aki megtanul a hangszeren játszani. Annyira látszik a különbség, amikor van 1-1 hangverseny. Ha előbbi a gyereked, akkor mindenképpen, ha utóbbi, akkor majd menet közben fog eldőlni, hogy csinálja majd évekig vagy belefárad.

A zeneóra egy idő után csak konzultáció gyakorlatilag, a valós tanulás minden áldott nap otthon történik. Az én fiam magától zenél minden nap, mondani sem kell, de neki lételeme a hangszer. Ha valaki csak muszájból gyakorol naponta, akkor nem lesz öröm.

Ez nagyjából tanárfüggő. Egyes emberek nem jönnek ki jól egymással. Hozzám pl.többen kérték át magukat. Volt pár olyan is, akinek könyörögtem, hogy ne hagyja abba a szolfézs miatt mert xy néni 1 év múlva nyugdíjba megy.

A rendszer nagyon szar, amiatt meg én hagytam ott az egészet..

A fiam budapesti, állami zeneiskolában tanul.

Én is így tanultam anno, ugyanazokkal a (Kodály)módszerekkel kb.

Nagyon szereti, fontos nekünk a zene, része a komolyzene a kultúrális életünknek is, nincs kényszer vagy erőszak.

6. Osztály végén sikeres szolfézs alapvizsgát tett, hangszeres tárgyból egy nagyon ismert és elismert művész/tanár tanítja egy zenész famíliából.

Sok szeretettel, türelemmel van a gyerekek iránt minden zenetanár, akikkel eddig kapcsolatba kerültünk.

Nagyon sokat hozzátesz szerintem egy emberhez a zenélés, hangszeres játék, gyakorlás stb.

Nyilván, mint mindent, ezt is gyakorolni, szeretni kell, kedvvel, motivációval csinálni. Nálunk a szolfézstanárt is szerették a gyerekek, a csoportban mindenki 90% feletti alapvizsgát tett és örömmel, szeretettel tanultak, de tudom, hogy nem mindenhol van ez.

Aki élt már máshol a világban (nekünk volt szerencsénk) az talán még inkább tudja értékelni, hogy itt minden nehézség ellenére gyakorlatilag majdnem ingyenes a világszínvonalú zeneoktatás- és igen, a világ nagy részén a Kodály-módszer alapján vezetik be a gyerekeket a zene világába és erre is büszkék lehetünk.

A tandíj nálunk egész félévre nincs 10 eFt, én üdvözlöm, hogy függ a tanulmányi eredménytől is. Az is nagyon jó és igen értékes dolog, hogy a gyerekek DRÁGA (!!) hangszereket kaphatnak a zeneiskolától otthoni használatra. Nálunk egy alsó hangon 600 eFt értékű versenycselló van, amihez csak egy nyilatkozatot kellett aláírnom, mint a gyerek könyvtári tagsága esetén…

Jó az, hogy nem kell szó szerint százezreket, milliókat beruházni akkor, ha esetleg menet közben kiderül, hogy mégsem fekszik a gyereknek annyira a zene. A kották is elérhetőek, nincsenek aranyárban, sok zeneiskolában van kölcsönözhető készlet.

Mielőtt valaki leszólja ezt a rendszert, próbálja meg függetleníteni egy-egy tanár személyétől és a személyes negatív tapasztalataitól.

A rendszer szerintem kiváló és igenis megfizethető.

Talán azon kevés dolgok egyike ebben a kicsi, nem túl gazdag és versenyképes országunkban, ahol valóban van tehetséggondozás, a szegény sorsú, de tehetséges gyerekeket is valóban felkarolják, ahol nem pénzfüggő az előrejutás.

Én boldog és büszke vagyok, hogy zeneiskolában tanulhattam 10+ éveket és azért is, hogy a gyerekem is része lehet ennek.

A zenekarok, a zenei táborok is felejthetetlen élményt adnak, a gyerekek tanulnak egymással együttműködni, figyelni egymásra és egy kikopófélben lévő, de nagyon értékes kulturális értékkészlethez kaphatnak szerény díjért cserébe hozzáférést.

Sem Nyugat-Európában, sem az USA-ban nincs ehhez fogható, ilyen széles körű és jól szervezett zeneoktatási rendszer.