Iskolai piszkálódással mit lehet kezdni?

Első körben az osztályfőnöknek szólni. Ha ő nem tudja megoldani, szakember közreműködését kérni. Ez egy szomorú csoportdinamikai folyamat, és csak a suliban fogják tudni helyben megoldani.

Sajnos még ma is sok pedagógus megvonja erre a vállát, de hátha nektek nagyobb szerencsétek lesz.

Szerintem is osztályfőnök legyen az első lépés.

Nálunk "csak" olyan volt, hogy egy hangadó kislány a falnak lökte a lányomat, hogy "döntsd el, kivel akarsz barátkozni". Mert ő alapvetően mindenkivel jóban volt, de annak az ördögteremtménynek ez nem tetszett, hogy nem csicskul be az általa vezérelt bandába.

Sajnos ez általános dolog a gyerekeknél. A pedagógusoknak kell észnél lenni. Sajnos van sok olyan, aki megvonja a vállát. De még ha a tanár próbálkozik is, ha otthonról azt hozza a gyerek, akkor elég nehéz.

A fiam osztályában elég sok a piszkálódás, sajnos. Az ofő néha próbálkozik, néha megvonja a vállát. De volt, hogy nekem kellett bemennem, hogy a gyerekem kékre-zöldre verve jött haza. Azt tudom, hogy annak következménye lett, behívták a szülőket, igazgatói figyelmeztetőt kapott a srác. Azóta ő nem bántja a fiamat.

Az osztályfőnök amúgy hívott valami pszichológust, mert ugye nincs saját iskolapszichológus, és tartott nekik valami csoportterápiát a bullyingről. Hát, nem tudom. Lehet, hogy inkább ötleteket kaptak. A Gyermekpszichiátrián is szoktak lenni ilyen foglalkozások, én oda is elvittem a fiam. Nem tudom, hogy ezért-e vagy amúgy is érnek valamennyit, de mintha kicsit jobb lenne az osztály.

Ha a te fiad is benne van, akkor sokat kell vele beszélgetni, hogy semmiképp ne menjen bele ezekbe. Ha ezért piszkálják, neked is be kell menni a suliba.

8 osztályos gimiben gondolkodnék. Én nagyon megbánta h nem vittem el 4 és 6. Után. Katasztrófa volt az utolsó 2 év, mert akkor már őt piszkálták, előtte másokat.

Ezt nehéz kiírtani egy közösségből ha egyszer feluti a fejét, én vinném máshová

Ilyen nálunk is van. Évek óta tart. Egy ideig próbáltam a gyerekkel beszélni erről, de most már úgy vagyok vele, hogy a másik oldalon kellene észrevenni magukat, hogy ha egy gyereket mindenki piszkál, utál, akkor ott valószínű annak van oka.

Csodálatos volt az osztályközösség múlt héten, hogy beteg volt ez a gyerek. Tegnap már megint volt verekedés, piszkálódás.

Anyuka szerint az övével minden rendben van.

Én jobb híjján most már arra tanítom a gyerekemet, hogy ha ez a kisfiú odamegy, egyszerűen nézzen át rajta, ne hallja meg, ne vegye észre, menjen el onnan... így legalább fizikai konfliktusra nem kerül sor. Persze ütött már vissza a legjámborabb kislány is ennek a kölyöknek, szóval ki tudja?

"A másik oldalon kellene észrevenni magukat, hogy ha egy gyereket mindenki piszkál, utál, akkor ott valószínű annak van oka."

Olvasod, amit leírtál? Fúúj, szégyellhetnéd magad. Ezt hívják áldozathibáztatásnak.

Igen, vannak áldozat típusú gyerekek, akiket az agresszorok megtalálnak. Attól még az agresszorokat kell helyre rakni, és nem azt mondani, hogy ez teljesen rendben van, megérdemelte az a kis. h.ülyegyerek.

A lányom osztályában volt pl. egy autista kisfiú. Az öltözőben majdnem megerőszakolta a többi fiú 8.-ban, mert élvezték, ahogy visít. Akkor ő a hibás?!

Azt kéne inkább elmagyarázni a gyerekeknek, hogy azért mert valaki más, mint a megszokott, azért neki is joga van ahhoz, hogy békességben éljen. Ha nem tetszik, nem kell a barátjának lenni, de békén kell hagyni.

Beszélgettem szülőkkel amúgy pont erről a kisfiúról, és némelyik szülő is azt mondta, hogy felháborító, hogy ilyeneket felvesznek az iskolába. Ezek után mit várjunk a gyerekektől? Gondolom a kedves szülő otthon is ezt hangoztatja. Inkább az elfogadásra kéne tanítani a gyerekeinket! Nem arra, hogy kirekesszük, bántsuk azt, akinek eleve nehézségei vannak az életben.

Tudod mindig azzal takarózni, hogy "más vagyok, és ezért bántanak" bizony a 8-10-12 éve skorosztály számára felhívás keringőre.

Itt is az adott kisfiú fogyatékkal élő. Nem lenne ezzel baj. Nem is volt 2 évig. Aztán minden esetben, ha őt nem választották a csapatba, ha őt nem hívták labdázni, vagy csak valamelyik hangosabban szólt rá, jött ezzel az "azért nem, mert nekem x bajom van". Ilyenkor jön a tanítónéni, hogy oké, vegyétek be játszani, nem szép dolog kihagyni pistikét azért mert mittudomén sánta (hát pedig dehogynem! egy focimeccsen ki akar sánta csapattársat? senki nem szeret veszíteni)... és mindig rájuk volt akasztva akarva, akaratlanul. Hát gyorsan megszokták, hogy úgyis az a kifogás, hogy sánta, oké, akkor ha magáról mondhtja, ők is mondják.

Hátrányos helyzetű, szülő defektje ugyanez, öröklődik... a viselkedést is örökölte. Hogy bármiért csúnyán néznek rá, veri a mellét, hogy "azért mert"

Meg sem próbál beilleszkedni. Azt meg had döntse el minden gyerek, hogy akar-e Pistikével barátkozni, vagy sem. Ha senki nem akar, akkor a mindenki más a hibás?

(és igen, gáz, de van, hogy egy gyerek nem való adott közösségbe, nem integrálható. Ez senkinek nem jó. A többségnek sem, és neki sem)