Egy pedagógus (tanár, óvónő) csak akkor releváns (a véleménye) ha van gyermeke? Ti mit gondoltok erről?

Nyilván akinek van gyereke az jobban belelát a dolgokba, de ahoz nem kell gyerek, hogy az átlag ember is lássa (nem is kell pedagógusnak lennie), hogy neveletlenség az ételt összefogdosni és szétdobálni.

Egy óvónő rengeteg féle gyerekkel találkozik, és ha neki nincs is saját, azért azt meg tudja állapítani, hogy vannak e bajok a gyerekkel, vagy nincsenek.

Nem számít. Ő a szakmabeli, neki lehet kiállítani a szakvéleményt, ebből kifolyólag ő ért hozzá! Illetve a gyermek nevelésébe nem is szólhat bele (kivéve a nem megfelelő körülmény), de abba jogosan ha az iskolai közéletet rontja.

Ha a tanár elmondja, hogy közösségileg mi a problémája a gyerekkel akkor jönnek az ilyen felháborodások, de ha a diák feltesz egy olyat, ami a tanárra nézve kellemetlen (szélsőséges példa, de hogy megverné, mert köcsög, mert neki az nem tetszik) akkor meg a szülők jönnének az ilyen-olyan nevelési módszerekkel.

Picit vicces, hogy mindkét oldalnak igaza van, de csak akkor ha a másik támadja.

Sosem gondoltam még arra, hogy a gyerekem óvónőjének van-e sajátja, miközben bármit is mondott a fiamról. (Egyiknek nincs egyébként.)

Mint pedagógus, úgy érzem, nem változtam a gyerekekhez hozzáállásomban, mióta nekem is van. (Bár én a sajátommal is "szigorú" vagyok.)

A pedagógusnak pont az a dolga, hogy objektíven (is) lássa a gyereket. Ezt szülőként szerintem nem is lehet, én legalábbis képtelen vagyok rá.

Általában véve az számít, olyan korú gyerekekkel foglalkozik-e.

Vagyis másodrangú, hogy van-e gyereke vagy nincs. Azt azért nem mondanám, hogy tökmindegy, de igenis bátran fogalmazzon meg kritikát olyan esetben, mint a svédasztalos ételek összefogdosása, ennivaló szétdobálása étteremben. Ezek teljesen nyilvánvaló, extrém bunkóságok. És a szülő is bunkó, ha ezt nem állítja le.

Semmi jelentősége szerintem.

Az autószerelőn sem kérem számon hogy van-e egyáltalán autója.

Egyáltalán nem szükséges saját gyerek ahhoz, hogy egy kívülálló lássa, ha egy gyerek neveletlen. Ezt a "saját gyereke sincs, tehát fogalma sincs arról..." csodálatos érvet azok szokták puffogtatni, akiknek elfogytak a normális érvei és ő is tisztában van vele, hogy a gyereke neveletlen és ez főként az ő hibája. Egy 16 éves középiskolás is láthatja gyerek nélkül, ha egy gyerek neveletlen. Max arról nincs fogalma, hogy mennyi meló jól megnevelni egy gyereket, de attól még láthatja annak hiányát.

Mellesleg nekem az iskolában a legjobb tanáraimnak nem lett gyereke (hogy mi okból, nem tudom, nem is tartozik rám). A lányom ovijában a legjobb óvónőnek szintén nincs még gyereke. De a gyerekek imádják, a szülők is versengenek érte, hogy hozzá kerüljön a gyerek. De nyilván gyerekes pedagógusok között is vannak ugyanolyan jók.

Az általános iskolás tanítónénimnek nem lehetett gyereke, de szerintem az egyik legszuperebb pedagógus volt.

A szakmai tudás egy pedagógusnál csak elhanyagolható mértékben függ attól, hogy egy pedagógusnak van e gyereke.

A pedagógia (a nevelés) egy tanulható szakma. Kb. annyi értelme van a kérdésednek, hogy pl. egy orvos műthet-e úgy, ha őt magát még soha életében nem műtötték... Egy pszichológus praktizálhat-e, ha neki magának soha életében nem volt még lelki problémája... Egy tanár nevelheti-e a gyereket, ha neki magának nincs... Elég nagy ostobaság kell ahhoz, hogy ilyen hülye kérdések valakiben felmerüljenek, sőt, főleg ahhoz, hogy valaki tényleg így is gondolja ezeket.

Teljesen elfogadható egy pedagógus szakvéleménye egy gyerekről minden tekintetben, hiszen neki ez a szakterülete, ebből van diplomája. Teljesen lényegtelen, hogy neki magának van-e gyereke. Ha egy szülő ezért nem fogadja el, amit mondok, vagy nem tart arra alkalmasnak, hogy tanítsam a gyerekét, akkor az az én szememben egyszerűen egy hülye, és csak annyi a válaszom erre, hogy vagy fogadja el, amit mondok, vagy írassa át máshova a gyerekét, külön arra tekintettel, hogy a leendő tanárainak legyen gyereke...

Egyébként én inkább megfordítanám a dolgot, az eddigi szülők közül, akiket láttam, a többségüket nem értem, hogy miért vállalt gyereket, az én tapasztalatom szerint teljesen éretlenek a gyereknevelésre, teljesen alkalmatlanok arra, hogy ilyen felelősségteljes életet éljenek. A legtöbb szülő maga is neveletlen, simán elférne egy ötödik osztályban a viselkedése, hozzáállása, de még a helyesírása, beszédstílusa alapján is. Olyat is sokszor tapasztaltam már (sajnos), hogy egy kedves, jólelkű lányról kiderült, hogy az apja alkoholista, és rendszeresen veri. Más családban az alkoholista szülők helyett az általános iskolás nővérük főz-mos a kisebb testvéreire. És akkor az ilyeneknek van azzal problémájuk, hogy nekem nincs gyerekem, és szakvéleményt mondok az övékről?