Mennyi időt gyakoroltok otthon elsős gyerekkel írást-olvasást hétköznap/hétvégén?

Szerintem nagyon max 4 sornál többet ne gyakorolj vele, ha még házi is van. (Akkor sem, ha a házit megírja az iskolában.)

Sok oka lehet, hogy miért téveszt vagy hagy ki betűket.

Lehet, hogy eleve a finommotorika is gond, ha pl csúnyán is színez, rajzol.

Ha a sorközökben való eligazodással is van gond, az áruklkodó lehet, akkor tájékozódás a ludas, ilyenkor labirintusok, játékos ábramásolós feladatok segíthetnek.

Ha a 4-es válaszoló által írt feladatok nehezek számára, akkor a hangokra bontás a probléma.

Nem mindegy, milyen betűket téveszt, hangzás vagy forma alapján kever-e inkább, ettől is függ, hogy mi segítene.

Szerintem ha tényleg problémának látod ezt, akkor nézesd meg egy gyógypedagógussal. (De első osztályban a betűkihagyás és csere bizonyos mértékig belefér.)

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha már gond van, a legritkább esetben segít az írás mértéktelen gyakoroltatása.

Ez gyerekfüggő és az is, mit jelent a gyakorlás. Van, akivel muszáj gyakorolni otthon is, én is ilyen voltam, mert például én nem tudtam megtanulni csak az olvasás órákon meg a napközis gyakorlással olvasni.

De van, akinek meg elég az iskola, a napközi és nem fontos még külön gyakorolni vele.

Én amondó vagyok, hogy a tanítónénire hallgasson ilyenkor a szülő, a tanítónéni látja, kell e gyakorlás és, ha igen, kb mennyi és miből.

Egy gyereknek fontos, hogy a gyerek is szeresse a gyakorlást és ne menjen át abba, hogy anyuka/apuka túl szigorú, emellett, fáradt a gyerek, de csinálnia kell, stb. Egy gyerek pedig könnyen fárad, főleg elsőben.

Azt se értem, hogy miért gond az, ha valakinek a gyereke tud olvasni (egyik előző komment lepontozása).

1997-ben kezdtem az iskolát és akkor már péáran tudtak folyékonyan olvasni, a többiek meg szótagolva, lassan, de fel tudták olvasni a szöveget (mindenkinek 3 mondat), én voltam az egyetlen, aki egy betűt nem tudott olvasni. Szorgalmasan csináltam a gyakorlatokat az órán, azt hittem, azzal fogok megtanulni olvasni, de mindig ugyanaz volt; felszólítottak napköziben vagy olvasás órán és csak bámultam a lapot némán.