Mostanában miért van az h sok nő elmegy GYES, GYED meg a gyermeke mellett dolgozni?

1. lehetőség:Szeretne saját fizetést, amiből saját maga gazdálkodik, hogy ne minden sz..ra a férjétől kérjen pénzt.

2. Lehet, hogy a férj jól keres, de nem fedezi olyan szinten a kiadásaikat, mint szeretnék.

3. A baba igényli a társaságot, így mondjuk míg anyuka napi 4-6 órát dolgozik, addig a baba elvan a bölcsiben.

4. Anyuka igényli hogy kimozduljon, akár munkába is, mert különben megőrülne otthon.

Ha ez így mindenkinek jó, téged ne zavarjon.Amúgy megkérdezted már az ismerőseidet erről, hogy miért így csinálják?

Én mondjuk a 40. hétig dolgoztam, mert nem volt megerőltető, és gőzöm nincs, mit csináltam volna itthon egész nap.

Valahol a kérdezővel és a 11.-es válaszolóval értek egyet.

12 év folyamatos munkaviszony után, vezető beosztásból mentem szülni (bár én a terhességemet végigdolgoztam). Kis korkülönbséggel szültem 2 gyermeket, így terveztük. Most a nagy 3 éves a kicsi másfél. Úgy tervezem,hogy legalább a kicsi 3 éves koráig itthon leszek még, azaz összesen több mint 5 évet, de ha lehet inkább 4-5 éves korukig.

Az én környezetemben is rendre mindenki spurizik vissza dolgozni és nem azért mert olyan hú de sokkal jobban megélnének hanem mert anyuka eddig-eddig-eddig van az otthonléttel és a gyerekneveléssel és másfél-2 évesen lepasszolja inkább a bölcsibe. Én azt látom, hogy egy kicsi gyereknek az anya mellett van a helye. Mi sokat járunk közösségbe, igyekszem nekik változatos programokat tervezni, hogy ne itthon csak az uncsi anyával legyenek:) Úgy látom, hogy a gyermekeim boldog, kiegyensúlyozott gyerekek.

Lányomat is csak 3 és fél évesen viszem oviba, de valószínű csak fél napra. Én így látom jónak, hogy amíg lehet,itthon legyenek, lesz még alkalmuk bőven távol lenni a szülőktől... Hiszen onnantól kezdve,hogy a gyermeked ovis/bölcsis egészen élete végéig "távol van tőled": reggel lepasszolod, aztán délután 4-5 körül találkoztok, vacsi, fürdés és a gyerek fekszik le.Hát kösz, nekem nem elég 4 óra hossz a gyerekeimmel, ez egy vissza nem hozható időszak.

Ja és mi sem élünk nagylábon, panelban lakunk, átlagosan. Nekem a munkahelyem megszűnt, nincs is hová visszamennem dolgozni, de a pénz ugye meg kell... Másik munkahelyet keresni nem szeretnék, mert itthon szeretnék maradni a gyerekekkel úgyhogy most képezem magam és úgy néz ki lesz módom itthonról dolgozni (könyvelés). Ideális lenne. Márcsak azért is mert nincs nagymamai segítségünk és ha a gyerekek ovisok lesznek a sok betegség miatt csak én tudok itthon lenni velük.

(bébiszitter, szomszédnéni nálam szóba sem jöhet)

Le lehet pontozni

Kedves Kérdező!

Nálam is 2 év korkülömbséggel jöttek a gyerekek. Tervezetten, 10 év folyamatos munkaviszony után. Most 1,5 és 3,5 évesek.

Mielőtt anya lettem, én is így gondoltam, hogy ameddig lehet otthon leszek, nem láttam bele pontosan a hétköznapokba, csak azt láttam, hogy milyen édes egy baba, mennyie helyes egy kisgyerek mikor beszélni tanul stb.

Az első fiammal mindenképpen 3 éves koráig akartam itthon lenni, mivel terhes lettem ez így teljesült is. De 2 év körül nemcsak a dackorszak kezdődik el, -ami azért 24 órán keresztül eléggé próbára teszi az anyukákat - de a kisgyerekek utáni vágy is. Gyakorlatilag délelöttönként 1 órát néztem, ahogy homokozik a társaival (vagy ha kérte velem) délutánonként meg 3 órán keresztül asszisztáltam a játszóterezéshez.

Akkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy napi 4 órában előnye származna a bölcsiből.

Most a második fiamnál, a fenti tapasztalathoz társult az is, hogy azért nem egy leányálom lassan 5. éve afelkelni/etetni/öltöztetni/takarítani/szarospelenkátcserélni/játszóterezni/ körforgás. Tudom, hogy kicsik, és ez az időszak nem jön vissza, de én amondó vagyok, hogy egy részmunkaidős állás a gyerekeknek is és nekem is jót fog tenni. Talán ha lenne segítséem másképp gondolom, de 1,5 éve nem aludtam át egy éjszakát, ruhát 4 éve nem jutottam el venni magamnak egyedül, ha gyerekekkel vagyok, már nem lehet úgy vásárolni. Minden a gyerekekről szől. Az utóbbi időben a boldogságom abból fakad, ha a gyerekek boldogok, de olyan boldogság ami miattam vagy értem történt volna, olyat már hírből sem ismerek.

A munkámban pedig sikeres voltam, nem véletlenül tanultam annyit, hogy most előről kezdjek mindent. Egyenlőre úgy tűnik vissza is várnak.

A kicsi két éves lesz, mikor vissza megyek dolgozni. Az ilyen napokon mint a mai (meg vagyok fázva, a kicsi ma ébredt rá, hogy fel tud mászni az asztalra, 70csilliószor szedtem le, a nagy soha nem alszik fél 11 előtt, a kicsi még mindig kel éjjel többször is, én pedig a fél karom odaadnám, ha megnézhetnék egy filmet, vagy csak azt csinálhatnám ami NEKEM jól esik, csak egy fél órán keresztül.

Imádom őket, de a mai napok után szoktam azt mondani, hogy a gyerek teljes meghasonulás önmagaddal.

Szerencsére ilyen napból sokkal kevesebb van, mint a jó napokból, de olyankor is gondolok rá, hogy igényem van már felnőtt társaságra, munkába való kihívásra, a gyereknek meg igénye lesz a társaira. Ráadásul anyagilag is jól jönne a férjemnek a támogatás, mert kimondottan csökkent az életszinvonalunk, mióta kiesett a keresetem nagy része!

Amúgy nem vagyunk itthon ülős tipusok, sokat megyünk, vendégeket is fogadunk, van sok unokateső is, de egész más egy közösség, amit ugye a nagynál az oviban tapasztalunk.

Én azt is megértem, hogy valaki otthon akar maradni a gyerekei 3 éves koráig, csak azt kell mindenkinek elfogadni, hogy egy anyukának kell arról dönteni, hogy neki mi a jó. Ugyanis ha neki jó a gyereknek is jó!!

16-os válaszoló!

Meg sem haragudj, de soha nem értettem meg az olyan anyákat mint Te. Igen, az én napjaim is olyanok mint a Tied, minden anyáé ilyen. Igen és nekem sincs segítségem, sőt a férjem is csak estére esik haza. Nem a nagyinak és nem bébiszitternek szültem a gyerekeimet, hanem magunknak. Soha nem is volt segítségem, még szülések után sem. Igen, én is vágyom arra, hogy megnézhessek egy filmet és igen én is 3 éve kelek éjszakánként nem is egyszer!

De soha nem jutott még eszembe, hogy az én önzőségem miatt a gyereket bölcsibe adjam. Lehet magad nyugtatni, hogy de jó lesz neki ott a társaival, nem így van. A gyerek nem megszokja a bölcsit, hanem elfogadja egy idő után, hogy ez van. Nincs más választása és az nem ugyanaz. Egy gyereknek az anya mellett a helye legalább 3 éves koráig. Nincs az a szuerpdada és nincs az a szuperközösség semilyen bölcsibe, ami jobb lenne a gyerkőcnek mint az anyja nyújtotta biztonság és közelség.

Ja,hogy Te vágysz a felnőtt társaságra meg miegymásra? Akkor minek kell szülni még egy meg még egy gyereket. Az otthonlét ezzel jár! EZ A FELADATOD! Szaros pelenkát cserélni, takarítani, játszótérre járni és éjszakánként kelni. Mert anya vagy! Ez olyan mintha a férjed sírva jönne haza mert neki dolgozni kell és egész nem odavan. Ez a dolga! Egy anyának meg az, hogy a gyermeke első 3 évében a maximumot adja a gyerekeinek. Lesz még utána bőven időd felnőtt társaságba járni meg dolgozni. Könyörgöm csak 3 évről van szó!! Nehogy már ne lehessen ezt a 3 évet boldogan és kiegyensúlyozottan a gyermekeddel együtt tölteni. Találj örömöt másban, a hátralévő 40 évben nézhetsz még filmet eleget.

Ez az én véleményem.

14-es voltam és várom a lepontozásokat, menjetek a fenében! (a sok szuperanya,csak a szátok nagy, aztán alig várjátok, hogy lepasszolhassátok a gyereket...)

Kedves 19-es!

Szívemből szóltál, köszönöm!

18-as: látatlanban ítélkezel! Azért mert őszintén leírtam milyen egy rossz nap, nem kell hosszú távú következtetéseket levonni! (arról is tudnék ódákat írni)

Valamint ismerek olyan anyukákat akik a nap mint nap a játszótéren lébecolnak, pletykáznak valaki még sörözik is, a gyerekeket "kiereszteik",nem foglalkoznak velük, de legalább otthon vannak 3 éves korukig. Ez jobb?

Én lehet, hogy vissza fogok menni a gyerek 2 éves korában, de bátran kijelenthetem, hogy tartalmas időt töltöttem velük itthon. Nekem nem más anyuka hintáztatta a gyerekeimet, én építettem velük várat stb.

Lepasszolás számomra nem a bölcsödét jelenti, hanem ha anyuka minden lehetőséget megragad, hogy elmenjen ide -oda és folyamatosan kér segítséget.

Nos nálam ilyen nem volt, de bevallom irigylem azokat, akik elmehettek néha egy mozira vagy ilyesmi. Engem az sem érdekel, ha valakinek nincs igénye egyébre, de ne kategorizáljon már be senki, azért, mert nem egyezik a véleményünk!

A mai világban ez is túl van misztifikálva. MIt csinálnál külföldön, ahol 6-12 hónapig lehetnek otthon az anyák?

Úgyhogy ne is haragudj, nem fogom felakasztani magam azért, mert egyesek úgy gondolják mekkora szemétség dolgozni menni.

Mint írtam, anyagilag is szükség van a segítségre és egyáltalán nem érzem magam rossz anyának azért mert részmunkaidőben vissza fogok menni dolgozni!

És igenis vágyom felnőtt társaságra is! Nem ezért megyek vissza, mint ahogy kiforgatva leírtad, ez csak a felsorolásnak egy része.

És még valami: 37. hétig dolgoztam és még suliba is jártam. Én azt is elfogadom, hogy ha valaki a pozitív teszt után beül a hintaszékébe és kötöget, tervezgeti a jövőjét, de én nem ez a típus vagyok! Ez van!

Idegennek nem fogom bizonygatni, hogy milyen anya vagyok, elég ha a gyerekeim és a férjem boldogok és kiegyensúlyozottak és ők jó anyának tartanak.