10-12 hónapos keveset evő, de sokat szopizó babánál lehet gyanakodni vashiányra?

Ha sápadt, gyengébb, lassabban fejlődik, akkor lehetséges. Ki és miért vettette fel ezt? Egyébként egy egyszerű vérvétellel lehet tisztázni, mi a helyzet-gyerekorvos ki tudja neki írni.

Lehet, de nálunk nem ez volt az oka. Szedetett vele vasat, de nem sokáig adtam neki szerencsére. Vérvétel nélkül nem adnék neki már, mert azonnal beteg is lett, állítólag kedvez a kórokozóknak a vasbevitel. 1 hónapot betegeskedett akkoriban. A lényeg, hogy nálunk szerintem inkább fogzási gondok voltak, olyankor képes heteken, hónapokon át éhezni. Teljesen rámentem idegileg, mert csak szopizni akart, de a tejem apadt az idegtől. Szoptatási tanácsadó segített, mégpedig elsősorban abban, hogy hogyan lehetne őt rávenni az evésre. Ő engem okolt, hogy nem adtam elég mintát az evésre. Lehet, hogy igaza volt, csak azt nem értem, akkor a hozzátáplálás első hónapja miért ment olyan jól? Imádott minden új ízt. Aztán az első fog kibújása előtt egy héttel elvágták az egészet. Én erőltettem az evést, és valószínű ez törést okozott benne. Plusz utólag azt gondolom, nem elsősorban az étvágyával volt gond, hanem 10 hónaposan, amikor megtanult egyedül felülni és etetőszékben az asztalhoz ültettük, bekattant a fejében, ha ő már olyan nagylány, hogy egy asztalnál ül velünk, őt ne etesse senki, egyedül akar enni. Ezzel idegel ki 10 hós kora óta, hogy nem engedi magát etetni! Ő már akkor egyedül akart kanalazni. De nem talált be a szájába!!! Azt hittem éhenhal. 15hós koráig nem nagy sikerrel gyakorolta a kanalazást. De nem engedte, hogy etessem. Ezen csak az segített, hogy átváltottam darabos ételre, amit meg tudott fogni. 4 napig csak játszott vele, aztán elkezdte eszegetni. Nagyon nehéz korszak volt. A tanácsadó parancsolta, hogy adjunk mintát, azt kell ennie, amit mi eszünk (nesze neked bio babaétel), együtt kell ennünk vele mindig jó hangulatban és tilos erőltetni az evést! Mivel minden kaja nagy ívben repült a földre azonnal, leköltöztünk vele a padlóra enni. Tálcára a kaja, mindenki azt vett róla, amit akart (gyümölcs, zöldség, kenyérkatonák, tojás, felvágott, stb...), közben vidám gyerekzene. (Muszáj volt, mert én már az etetések elején reszkettem az idegtől. Képes volt a kaját úgy elhajítani, hogy közben mélyen a szemembe nézett, kinyújtotta színpadiasan a karját, széttárta az ujjait és közben nézte ahogy elsápadok...) A padlón amíg csak mi ettünk 4 napig, nehéz volt a jó hangulatot megtartani. Aztán amikor végre ízlelgetett, kezdtünk mi is jobb kedvűek lenni. Pár nap alatt elértük, hogy ujjongva rohant a tálcához, amint beléptem vele a szobába. Imádott kóstolgatni, de mérhető mennyiséget még sokáig nem evett így se. Szerintem igazából 12 hónaposan neki még a pépes lett volna való, de mivel nem talált be kanállal a szájába, nekem meg nem nyitotta ki a száját, egyszerűen lehetetlen volt pépeset adni neki. Ezzel a módszerrel 1 hónap alatt fél kg-ot hízott. (Előtte 3 hónapig semmi hízás nem volt már!) Később a hízás lelassult, de elértük azt, hogy végre eszik, ha nem is őrületes mennyiségeket, de eszik. Azóta soha nem erőltettem. Kínálgatom, de nincs erőltetés. Végre pépeset is kaphat, mert már egyedül is tud kanalazni, plusz olykor már etethetem is, megengedi. Mintaadással már nem lehet gond: a tanácsadó tanácsait tényleg megfogadtam: sokszor főztünk is együtt (olyankor tényleg mindent megkóstol - a nyers húst és tojást nem szabad). És mindig együtt eszünk és ha csak lehet, nyugodtan az asztalnál. (Néha viszont az jön be, hogy kezébe nyomok egy banánt és menet közben vagy mesét nézve benyomja.) Nehéz a váltás a szopiról a rendes kajára. Nekem úgy tűnik, hogy a szopizás jön ösztönből, az evés már inkább tanult dolog. És ha erőlteti az ember, nagyon el lehet szúrni, viszont iszonyat nehéz, főleg ha már a tej is kevés. Én akkoriban majdnem megőszültem. Vádoltam magamat. Manapság már kevésbé vádolom, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg csak a mintaadás volt rossz. (Bár aláírom, hogy elsősorban mindig csak őt etettem és nem fordítottam gondot rá, hogy minket lásson elég gyakran enni, mivel mást evett, mint mi, nem vontam be a közös étkezésekbe eléggé.) De pl. ha a foga jön, most se eszik. Most éppen 2 hete tart az éhségsztrájk. Annyira jön egyszerre 4 foga, még magas láza is volt egy este, orvos is azt mondta, hogy a foga, mert nem beteg. Közben volt egy vérvétele és nem vashiányos. (Annakidején pár hétig adtam neki a vasat, de a betegségek alatt nem adhattam, aztán meg elkezdtük az evésterápiát, szóval a néhány hét vaspótlás miatt nem jött volna helyre a vérképe, szóval szerintem tutira nem volt akkor se vashiányos. Bár a gyerekorvos azt mondta, hogy sokáig szoptatott babáknál előfordul.)