7hós lányom gyerekorvosa szerint kevés amit adok neki enni, nem hízza meg a havi 400at amit"kell"Már tiszta ideg vagyok mikor látom h. jóllakott, ha többet eszik akkor bukik. Én szorongom túl? Van másnak is hasonló problémája?

Köszönöm mindenkinek a válaszokat,megnyugodtam egy kicsit:) mielőtt megszületett volna Dóri úgy gondoltuk hogy "mi hú de lazák leszünk", nem fogunk tankönyv szerint gyereket nevelni,(plusz ápolók vagyunk mindketten)de mikor 7.5 hónaposan elkezdtem vérezni a buszon a kórházba menet,(mázli pont oda tartottam) levált részben a méhlepény,azonnal császár,1990g-al megszületett,majd 3 hét gyerekklinika,inkubátor,lélegeztetés után a nagy lazaságból szorongás,légzés figyelő,és virrasztás lett.:)Onnantól kezdve hogy hazajöttünk ez elmúlt szép lassan,szépen nő,a súlyát nagyon hamar megduplázta,most 7 kiló, az éjszakát kb.3 hónapos kora óta átalussza és ahhoz képest hogy milyen picúr volt, nincs lemaradva a fejlődése.Kúszik,kutyázik,forog,szinte ül, fogja a játékait,nagyon jókedvű baba,én nem gondolnám hogy bármi gond lenne, vérvétel, vizsgálat nem volt, Maltofer cseppeket írt fel a doktornő hátha csinál egy kis étvágyat neki de én nem vettem észre hogy bármi is változott volna.Nem vagyunk azok a kukacoskodók,elégedetlenkedők,de nekem is megfordult a fejemben az orvosváltás,de ott van az ember fejében az a kis gondolat,hogy "vajon nem én csinálok valamit rosszul?" És következő látogatáskor tudom hogy már megint fejcsóválás lesz,kikérdez percre pontosan,és úgy néz rám mint aki mindjárt rámküldi a gyermekvédelmet...:)

Még egyszer köszönöm mindenkinek!