Szabad úgy gyereken gondolkozni, ha a káros szenvedélyek nem tisztázottak, és elég mélyen gyökereznek?

Nem irtal egy ket dolgot. Pl. Hogy mennyit cigizel es iszol? Te vagy a no vagy a ferfi? Ugyebar ez nagyon nem mindegy.

Az alkohol es a cigi a ferfiaknal a sperma minoseget drasztikusan karositja. A noknel pedig a teherbeeses eselyet csokkenti, plusz terhesseg alatt szigoruan tilos az alkohol fogyasztasa, kivaltkeppen az elso trimeszterben. Ha az anya terhesen is iszik foleg rendszeresen akkor eselyes hogy a gyerek alkoholszindromaval szuletik. A dohany is nagyon karos a magzatra, koraszulest okoz, majd fejlodesi es figyelem zavarokat a kesobiekben.

Az ha a nemzo ferfi el karos eletet arra nincs bizonyitek. Pl. Az en apam sportolo volt a 80as evek kozepen. En mikor fogantam mar nem csak ivott de drogozott is, egeszseges vagyok.

De a lenyeg az hogy mindenkep az lenne az idealis hogy leszoknal a cigirol es az alkoholrol, mert egy gyerek rengeteg energiaba es odafigyelesbe kerul es ha pszihes oka van az ivasnak akkor kerj segitseget szakembertol. Gyerek mellett mar nem lehet igy elni mert csak tonkreteszed az o eletet is.

"Szabad ez esetben gyereken gondolkoznom ?"

Nem!

Ha gyereket akarsz, tégy meg minden tőled telhetőt, hogy egészségesen szülessen.

Apám 5 évesen kezdett el cigizni meg inni, ahogy korosztályából mindenki. 20 évre rá pont 25 volt.

Ők (ez a generáció) vállaltak gyereket, van aki kimondottan sokat. A gyerekeik lettek, amilyenek lettek. Kit mélyebben érintett a dolog, kit kevésbé. Viszont párnak mindenképpen olyat válassz, aki káros szenvedélyektől mentes, sőt nem iszik egyáltalán.

Ha nem is 5 évesen, de 14-15 évesen azért nagyon sokan kezdenek dohányozni, alkoholt próbálgatni, azért arra nem mondanám, hogy olyan kirívó lenne sajnos, ha erre rászámolunk "lassan" 20 évet, akkor közel 35 éves a kérdező, de lehet, hogy csak 32-33. Normális, hogy ilyenkor már elgondolkodik azoz, hogy ha eddig nem is akart, de most már szeretne gyereket, mert lassan véget ér az életének az a szakasza, amikor ideális lenne a gyerekvállalás. Még időben van, de már joggal érzi, hogy jó lenne belehúzni, ha valaha is akar gyereket.

Kérdező, jó lenne, ha írnál kicsit bővebben ezekről a káros szenvedélyekről, mert a használat mértékétől függően lehet szó durva függőségről is, és társasági ivásról is, még akkor is, ha ez a te esetedben nem túl ritkán van.

Azt, hogy dohányzol, én egyáltalán nem látom olyan durva dolognak. Persze, egészségtelen, csomó szempontból rosszat tesz, de nők tízezrei gondolkodnak el a gyerekvállaláson úgy, hogy még dohányoznak (rendszeresen). A nagy részük a próbálkozás során fel is hagy vele. Ha erre képes vagy, akkor ezzel nincs igazán gond. Tudom, nagyon nehéz felhagyni a dohányzással, nagyon erős függőséget alakít ki, viszont amiben nagyban különbözik sok másik drogtól (azon túl, hogy legális), az az, hogy a tudatállapotot nem módosítja. Tudsz reálisan gondolkodni, fel tudod mérni, hogy mire van szükséged a dohányzás abbahagyásához. Lehet ehhez is segítséget kérni, akár orvosi, akár pszichológiai segítséget, sok könyv is foglalkozik ezzel, de még azt hiszem, támogató csoportok is vannak erre.

Engem az alkhol téma jobban érdekelne. Mennyit szoktál inni, milyen gyakran, milyen körülmények között? Reggel piával kezded a napot? Iszol akkor is, ha egyedül vagy? Minden nap fogyasztasz alkoholt? Gondot okoz abbahagyni az ivást, ha egyszer elkezdted? Képes vagy arra, hogy ne igyál berúgásig? Volt-e már anyagi problémád az alkohol miatt? Hazudtál már arról, hogy fogyasztottál-e alkoholt? Szükséged volt-e már orvosi ellátásra alkoholmérgezés miatt? Előfordult-e már olyan, hogy egy előre megbeszélt programot, munkát azért nem tudtál véghezvinni, mert ittas voltál?

Ezek fontos kérdések, ha akár csak magadnak őszintén tudsz rájuk válaszolni, sok mindent meg lehet tudni a függőséged természetéről és mértékéről.

Személyes példámat tudom leírni, szerintem sokan voltak így ezzel fiatalon: a húszas éveim elején én például kimondottan sok alkoholt fogyasztottam, mégsem voltam alkoholista. Fiatal felnőtt voltam, nem volt saját családom, ellenben a baráti társaságom nagyon fontos volt, sokat jártunk szórakozni, hiszen megtehettük, akkor kezdtünk mindannyian dolgozni (vagy egyetemre járni), nem voltak különösen nagy kiadásaink, időnk viszont elég sok, szinte minden hétvégén buliztunk, hétköznap is becsúszott 1-2 nap, amikor este összejöttünk többen. Hetente legalább 3-4 nap volt, hogy alkoholt fogyasztottam, hétköznap nyilván nem annyit, hétvégén meg amennyi épp jól esett, ha koncertre mentünk, akkor elég nagy mennyiséget.

De soha nem kozott problémát, ha mégis úgy alakult a hét, hogy nem mentem sehová, nem ittam alkoholt, nem hiányzott, nem járt a fejemben az, hogy kéne mégis inni valamit, akkor is, ha nincs hozzá társaság. Ha éppen nem úgy álltam anyagilag, simán képes voltam azt mondani, hogy erre most nem akarok költeni, mert másra kell a pénz. Sosem fordult elő olyan sem, hogy egy családi vacsora mellett megivott 1-2 pohár borból a végén annyi lett, hogy részeg legyek.

Aztán, amikor úgy döntöttünk, hogy gyereket szeretnénk, minden nehézség nélkül elfogadtam, hogy nem ihatok már. Jó, terhesen, és pici baba mellett volt, hogy hiányzott a korábbi társasági életem, de nem maga az alkohol, hanem a kimozdulás. De szerintem ez nagyon sok nőnél így van.

Na, csak azt akartam ebből kihozni, hogy véleményem szerint teljesen normális, ha az ember fiatalon, amíg nincs családja, gyakran jár szórakozni, és az is, ha a szórakozásnak ebben az életszakaszban része az alkoholfogyasztás is. Amíg te döntöd el, hogy mikor és mennyit iszol, és nem az alkohol uralja az életed, ez belefér. A bajok akkor vannak, ha nem vagy képes lemondani róla, ha az alkohol kihatással van az anyagi lehetőségeidre, a családi életedre, a munkádra. Szóval ezt gondold végig jó alaposan, mielőtt a gyerekvállalás terítékre kerül. Ha téged aggaszt a saját fogyasztásod, keress fel egy addiktológiában jártas pszichológust és vele beszéljétek át, hogy mik a lehetőségeid.