Kétségbe vagyok esve? Nincs türelmem a saját gyermekemhez . Részletek lent

Szia 21 evésen szültem a kislányomat aki most 14 ediken lesz 1 éves,nekem is nagyon nehéz volt abból a szempontból hogy senkim nem volt a ferj-men kívül akivel beszelhettem volna..de mind emellet nagyon hasfájós is volt a lányom kb 2 hónapos koráig,egésznap üvöltött annyira fájt neki az orvos Espumisant irt fel nekünk ami semmire sem volt jó,majd valakitől hallottam a Baby Gripe water ről abból tettem neki a köménymag teába,hála Istennek utana mar nem volt vele gond könnyen jött a puli nem kínozta szegényt! Aztán mikor jobb lett a helyzet és már nem sírt,minden nap ki mentem vele sétálni 2-3 vagy akár több órára is ..Nekem is első gyerek ,ez valamilyen szinten érthető hogy nehéz de csak te tudod megkeresni azt hogy hol a hiba ,Miért sir olyan sokat ,próbáld meg hogy amíg alszik akar a kiságyban akar melletted akar rajtad rakj be egy filmet kapcsolj ki egy kicsit ,és a legfontosabb NE STRESSZELJ !!!!!NINCS olyan hogy tökéletes anyuka mindenki hibázik és mindenki maga tanulja meg az anyaságot ! Élvez amíg leget hogy olyan pici ,Nekem hiányzik az az időszak pedig nehezebb volt mint amilyen most ,már 9,5 hónaposan járt és azért utana kell nézni hogy mit csinál de már sokkal könnyebb,de hiányzik hogy már nem tudom csak úgy a mellkasomra fektetni és erezni a kis szívverését mint anno pár hónapos korában...KITARTÁST és minden jot kívánók nektek!

A baba nem azért sír, mert téged osztályoz, nem gáz, ha elfáradsz vagy mérgelődsz, nem figyeli valami láthatatlan nagytestvér egy mércével, hogy elég szuperanyu vagy e :) Próbálj olyan apróságokat beiktatni, amik örömet szereznek, pl. zenehallgatás, filmnézés, alvás délután együtt a babáddal. Szedj magnéziumot és B-vitamint, igyál citromfű teát - sokat segítenek ezek türelmesebbnek lenni. Hidd el, hamar elmúlik ez a korszak, próbálj a jó részére koncentrálni.

Szia! Én 35 éves vagyok, most lesz 5 hónapos az első babám, és az én helyzetem sem volt jobb. Az első két hónap életem legrosszabb időszakai közé tartozik. Pedig nekem sok segítségem van. A Férjem mindent megcsinál a háztartásban és a picivel is anélkül, hogy szólnom kéne érte. Az anyám a nagymamasággal teljesedett ki, ha szólok, akkor jön és nem szól bele, nem oktat ki és nem kritizál, csak itt van és segít. De az elején nekem is nagyon nehéz volt az átállás. Mikor hazahoztuk a kisfiunkat, akkor esett le, hogy mostantól évekig 24 órás ügyeletben vagyok, és az esetek 99%-ában a gyereknek csak én leszek a jó, pár hónapig legalábbis. Letaglózott a kétségbeesés a felelősség és a tapasztalatlanság. Állandóan feszült voltam és ideges, nem bírtam aludni, ez a házasságunkat is megviselte, pedig már a 11. évben jött az első gyerek, nem pár hónapja voltunk együtt.Azóta már minden rendben, hál isten. Hidd el, ahogy telik az idő egyre könnyebb lesz, lesznek sikerélményeid, ha egyszer majd sikerül rájönni, hogy mondjuk, hogy altasd el, vagy mitől nyugszik meg. A gyereknevelés a kreativitás próbája. Minden héten változni fog a helyzet és a babád is, lesznek dolgok, amik jobbak lesznek, és lesz ami elszaródik. Jó anya vagy. A rossz anya nem gondolkodik azon, hogy jó anya-e. És próbálj meg megnyugodni a gyerek érzi, hogy ideges vagy. Minden jót!

Kérdező, hogyan élted túl? Ugyanebben a helyzetben vagyok most én is.