Kell egy gyereknek büntetés? Motiváló lehet a büntetés? Mivel büntettek, ha igen? Vagy van, aki soha nem büntet?

Szerintem ez gyerekfüggő,legalábbis szerintem. Négy gyerekem van,mind ugyanúgy van nevelve,mégis van, amelyiknek kell a büntetés.

Nálunk a büntetés a sarokban állás.

A legnagyobb 6 éves,vele sosem kellett ilyet csinálni,ha rosszalkodott/kodik is,pár perc után jön és bocsánatot kér.A legkisebb 2 éves és folyton hisztizik,rombol. Az adott helyzettől függ mennyi ideig áll a sarokban,befelé fordulva.Gondolkozni kell azon miert all ott.

Eleinte figyelni kellett,mert nem maradt ott,de már tudja és ott áll akar 10 percig is.

Nem kell, elvégre nem a hadseregben vagyunk. Ha valami rosszat csinál, és leültök beszélni, értelmesen el van neki magyarázva, hogy ez miért rossz, akkor egyrészt a bizalom is nagyobb lesz hosszútávon, másrészt a további rosszalkodás is el van kerülve - mert ugye megérti, hogy X vagy Y miért rossz, nem az marad meg, hogy szerinted ez rossz.

Szerintem például azzal, ha valaki nem készíti el a házi feladatát, és cserébe nem telefonozhat, a sarokba kell állni, vagy ne adj isten, megverik, akkor azzal nem az nyomatékosodik benne, hogy azért tanuljon, mert minél többet tud, annál több lehetőség nyílik ki előtte, annál jobb élete lesz, hanem, hogy "tanulni kell, különben apa hozza az övet, és fájni fog". Az, ha csak azért csinálja meg, amit alapból nem tenne, mert a fél attól, hogy kikap, az nem motiváció. A félelem nem motivál, a félelem csak pszichés problémákat okoz - minél kisebb a gyerek, annál nagyobbat.

Az én anyukám speciel sosem büntet, sosem büntetett, valóságos álomszülő és a kapcsolatunk is olyan volt mindig, hogy az ismerősök mindig csodálkoztak, hogy ilyen létezhet a valóságban.

Mégpedig azért, mert nem fenyített, hanem egyenlő félként kezelve mindig, mindent megbeszéltünk. Amióta csak élek, ritkán vitatkoztunk, sosem fordult elő, hogy úgy feküdtünk volna le aludni, hogy haragban voltunk, nem is csináltam olyat, ami miatt haragudhatott volna - miután el lettek magyarázva a dolgot, nem is éreztem rá sose késztetést, hogy úgymond "rosszalkodjak".

Amikor az osztályomban már mindenki cikinek tartotta, hogy szülővel mászkáljon, folyton csak ajtócsapkodások, hajtépések meg "nem mond el nekem a gyerek semmit, ez a dilis anyám/apám nem ért meg engem" szindróma volt náluk otthon, nálunk akkor is béke volt, akkor is beavattam mindenbe, akkor is örömmel elmentem vele ide-oda, vásárolni vagy enni stb.

Ez azóta is így van. :) Míg a büntetett ismerőseimnél azt tapasztaltam, hogy már 13 évesen tele voltak mindenféle lelki gikszerrel, volt egy lány, akit az apja bántott nevelés célzattal, azóta se tudja normálisan élni az életét, mert szerzett a traumák miatt egy olyan betegséget, ami nem engedi neki - pedig nagyon okos volt.

Bocs 1es de nem hiszem el, hogy egy 2 éves gyerek 10 percig áll a sarokban.

A fiamra hatott a lányomra nem a büntetés.

Amikor a lányt a sarokba állítottam rám nézett és azt monda, jó, én ott is jól fogok szórakozni.

5 évesemnek motiváló.

Engem is büntetéssel neveltek.

Szerintem sokkal hatásosabb, mint a verés.

És a szép szó egyáltalán nem hatásos mindig egy 3-5 éves gyereknél.

De jutalmazás is van, nem csak büntetés.

Kedves Kérdező!

A 2-es vagyok, számítottam, hogy jönnek majd rá a negatívok... A környezetemet alapul véve a saját anyámon kívül szinte mindenki abban a tévképzetben élt, hogy azzal jót tesznek, ha katonásdit játszanak, ahelyett, hogy bizonyítanák, hogy mi vagyunk az állatvilág legfejlettebb képviselői... :/

"És a szép szó egyáltalán nem hatásos mindig egy 3-5 éves gyereknél."

De hatásos, ha a szülő kezdetektől fogva foglalkozott vele. Nálam mindig bevált, nem is csináltam polcról lepakolós meg elvágom magam a boltban, aztán ordítok típusú magánszámokat....