Miért kell valakinek egytől több gyerek ha azt nézi kinek "passzolhatná le"? Egyáltalán mennyire helyes gyakran másokra utalva nevelni a gyerek (ek) et? Mennyi az az idő amit a gyerek napi vagy heti szinten másokkal tölthet?

Van ilyesmi ismerősöm. Ő két hónap után visszament dolgozni, a munkája mellett a hobbija is olyan, hogy heti szinten legalább három este távol van, 1-2 havonta apukával kettesben elutaznak mindig valahová, ilyenkor a mama van a gyerekkel, de hétköznap is általában, szóval még csak az se, hogy ilyenkor apával lenne. Egyszer kérdeztem tőle, hogy a mama nem bánja, hogy ilyen sokszor befogják bébiszitternek? Erre azt mondta, hogy egy nagymamának ez a dolga. Kicsit furcsállom, hogy a meglévő gyerekükkel is ilyen keveset vannak, de már jön a második.

Én nem vagyok az a típus, aki azt gondolná, hogy egy gyerek után meg kell állnia az életnek, nem látok abban sem rosszat, ha a szülők a gyerek után is szeretnének időnként kettesben lenni, vagy szórakozni járni, de szerintem ez náluk már kissé túlzás. De nem hiszem, hogy nekem ebbe bele kéne szólnom. Véleményem lehet, mert miért ne lenne, de mivel az én életemet az övék nem befolyásolja, nem fogok beleokoskodni.

Külföldön van is ilyen mondás, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Valóban. Az utóbbi néhány évtized terméke ez a nagy önzőség, a megtehetem, a megérdemlem stb. ami az emberi kapcsolatokon is lecsapódik, a gyereknevelésben is hódít, hogy egyrészről ne pofázzon bele senki, hogy nevelem a gyereket, akkor se, ha épp a buszt köpködi össze, meg a másik oldalról meg, hogy ne várja már el egy szülő se, hogy én beáldozzam a szabadidőmet stb. magának szülte én is megoldottam, nekem se segítettek, ő is oldja meg.

Régen együtt élt több generáció, segítették egymást, a szomszédok is, nagyobbak is voltak a családok, több testvér, unokatestvér stb. így mindig volt kire számítani, szomszédok, nagyobb gyerekek voltak a "pesztonkák" nem egyedül kellett mindent megoldani. Mindezt úgy, hogy akkoriban a nőknek csak a háztartás meg a gyerek volt a dolga, ha nem is volt ennyi háztartási gép, de ennyi dolog, program motyó sem, nem voltak irreális elvárások a külsőt illetően sem, nevezetesen, hogy nézzen ki a nő örökké úgy, mint egy húszéves mégis egy nagy közösség foglalkozott a gyerekkel, nem egyszemélyes feladat volt. Eleve, hogy a szülés után hat hétig hordták a komatálat, még főznie se kellett az asszonyoknak, ma meg? Hat hétig az ajtót se nyitja rád senki, vagy ha mégis akkor abban nincs köszönet, mert elvárják, hogy még vendéglátást is csinálj, mikor elég bajod van.

Nem egyszemélyes feladat a gyereknevelés, főleg, ha több van. Nem az az abnormális, aki kevés hozzá egyedül.