Akiknek 3-3,5 èv van a gyerekei közt visszamentek közben dolgozni?

Én nem. 3,5 lesz a gyerekek között. Mondjuk csak papíron volt meg a státuszom (önkormányzat), valójában nem tudtak volna nekem helyet adni, így nekik is "jól jött".

Kivettem a szabimat és utána táppénzre vett az orvos. Egyébként valós okkal. Ha visszamegyek is jöhettem volna el, mert ez a terhességem komplikált, míg az elsővel simán dolgoztam a 34. hétig.

Igen, hogyne mentem volna. Nem a "társaság" miatt, hanem a munkám, a karrierem miatt, no meg a család anyagi helyzete miatt. Nem kenyérre kellett, hanem a tervekre.

Egy-egy évet voltam otthon velük. A nemzetküzi felmérések alapján nincs különbség azon gyerekek és felnőttek lelki állapota között, akikkel egy vagy három évet voltak otthon.

Nem is tudom, mit csináltam volna, amíg bölcsödében vagy óvodában vannak a gyerekek, majd iskolában? Ülök otthon, és nézem a tévét? Számomra ez elképzelhetetlen.

"Nem is tudom, mit csináltam volna, amíg bölcsödében vagy óvodában vannak a gyerekek, majd iskolában?"

Miért feltételezed, hogy egyáltalán volt ilyen időszak?

1-es vagyok, jelenleg is itthon vagyok a "naggyal". Se nem bölcsis, se nem ovis. Szeptemberben kezdhette volna az ovit, de egyrészt nem óvodaköteles mert aug. 31 után töltötte a 3-mat, másrészt nem lett 3 előtt szobatiszta, így nem kezdte. Ha pedig januárig nem tudjuk megkezdeni a szoktatást, nem is megy 4 éves koráig, nehogy összekapcsolja a kistesóval.

Így se unatkozunk együtt, mert heti háromszor korai fejlesztésre hordom (nem passzióból).

A család anyagi helyzete meg: nem a semmire vállaltuk, hogy rohanni kellett volna vissza. A megtakarításunkba pedig hogy ezt megtehessük, jócskán lapátoltam én is eleget, miután középvezetői posztból jöttem el.