Mik voltak a legutálatosabb mondatok a párodtól a kisbabás időszakban amíg otthon voltál?

Egyetlen mondat amit utálok: Miért sír?

Ha tudnám, megoldanám...

Amúgy soha nem vetett a szememre semmit.

Van az a szituáció is,amikor apa is kiveszi a részét a feladatokból. Nem "segít",mert tudom,erre a szóra sokan ugranak itt. Az első hónapokban egyikünk sem aludt,felváltva ettünk, normális beszélgetésre nem volt időnk, csak ötleteltünk, hogy altassuk el a babát. Felőrölt mindkettőnket... Hangzottak el bántó dolgok,mindkét részről. Az oka? A kimerültség,a frusztráltság, a káosz körülöttünk..

Azt már nem is írom,hogy apa emellett 4 műszakban dolgozott,mert azt is erről az oldalról tudom,hogy az még semmi, ha emellett még házimunkát végez,az már az alap,ha pedig szereti a gyerekeit és foglalkozik velük,akkor esetleg nem dobjuk ki. De ha már megmutatja emberi oldalát, meggondolatlanul mond valamit, akkor jöhet a válóper,a gyerek meg csak kéthetente láthatja majd az apját.

A világ nemcsak fekete és fehér...

Ja,bocs,hogy a kérdésre is válaszoljak.. Egyik nap nem ettem szó szerint semmit, délután sikerült egy csomag ropit magamhoz vennem. Este kérdeztem a férjem,hozzak-e neki valami nasit. " Honnan,amikor a ropit is (!) megetted..."

Na,ez rosszul esett.

14-es vagyok! Nem a te férjedet akartam mentegetni, hanem arra válaszoltam, hogy mondhat ilyeneket egy férj.

Az enyém mindent megcsinál a gyerek körül,etet,pelenkáz, fürdet,öltöztet,de ha elmegyek nagy ritkán egy órára valahova egyedül, hazaérve hallgatom a panaszáradatot,hogy nem tudott enni,kávézni,wc-re menni nyugodtan. Én meg mosolyogva hallgatom és közlöm,hogy nekem így telik minden napom. :)

Nálunk csak a miért sír és az anya ad cicit fordul elő. Ezek engem is idegesítenek.

Kezdődik a dackorszak, jön a négy nafy őrlő egyszerre: sokszor a kis krampusz se tudja, hogy miért sír. Ilyenkor mindegy, mit csinálok, akkor is folytatja. Tudom, hallom, hogy ez csak hiszti, és nem ugrálok. Majd abbahagyja, ha kiadta a gőzt.

De apa neeem, ő turbóra kapcsol. Ilyenkor hosszabban hisztizik. Ha van közönség, megy a cirkusz. Egyszerűen nem érti, hogy néha jobb, ha nem vigasztalja.

A másik, hogy anya ad cicit. Minden bajra gyógyszer, értem én, de bakker, lassan 2 éves, és alig várom, hogy el tudjam választani. De van a férjemben valami számomra nem érthető atyai büszkeség, hogy a fia még mindig cicizik. Nekem meg jó lenne már lassan leállni vele teljesen. Ha csak néznem, hogy rajta csüng, nekem is biztos jobban tetszene.

A többi mondat nem hangzik el, mert nem az én gyerekem, hanem a miénk. Néha itthon hagyom őket egy-egy órára. Pontosan tudja, hogy 0-24 teljes értékű munka, hogy figyel a krampuszra, hogy ne essen baja. Ő se tud mellette mosogatni, főzni. Csodálkozik, hogy nekem sikerül.

Hát, nálunk se voltak ilyenek, kivette a férjem a részét mindenből, egyedül szoptatni nem tudott (nyilván). Illetve emiatt mondtam neki, hogy ne keljen éjjel, fölösleges, úgyis cici kell, nekem úgyis fel kell kelni. Cserébe reggel hagytak egy órával tovább aludni, ők addig elvoltak ketten. De sose szólt le, nem becsmérelt, nem okoskodott, és a te vagy az anyja se hangzott el, mivel ő meg az apja, úgy gondolta, neki is illik tudnia kezdeni vele valamit.

Őszintén szólva ha velem ezt csinálná/csinálta volna anno a férjem, már nem lenne a férjem.