HOGYAN csináljam? Fegyelmezési kérdés.

Mindig azt olvasom, hogy nincsenek megnevelne a gyerekek. Én nevelem (nevelném), de nem tudom. Se a rendszer, se a kérés, könyörgés, kiabálás és pofon nem működik az 5 évesemnél. Ötlet?

Mondok egy konkrét példát, mert mindig ez szokott lenni a kérdés ilyen esetben, de ez csak egy a százezerből: szimpla hétvégi reggeli felöltözés.

Megbeszéljük reggeli előtt, hogy eszünk és öltözünk, mert utána megyünk el itthonról (ráadásul játszani megyünk). Azt mondja, rendben.

Reggeli után kérem, hogy mosakodjon meg, és öltözzön fel, utána indulunk. Nem történik meg, helyette autóhangot utánoz és elkezd fetrengeni az ágyán.

Kérem, ezután kb. 2x szépen, majd miután ennek sincs eredménye 5 percen belül, közlöm vele, hogy nem fogunk elmenni játszani, ha 5 perc múlva nincs kész.

Ezt követően rinyálni kezd, hogy ezt meg azt nem tudja rendesen felhúzni. Persze tudná, csak hiszti, de a kisebb elakadásokon segítek és végre rajta a ruha. (Nagyon szeretnék kijutni a lakásból, mert tegnap se ment, pont ilyen viselkedés és hisztik miatt.)

Ezután (az eddig kedvesen, csendesen felöltöző 3 éves tesóját) elkezdi piszkálni, aki sírva jön hozzám, hogy bántotta. Megállok és elmagyarázom neki, hogy nem szabad. Határozottan.

Kérem, hogy vegye fel a kabátját, ekkor a kabátjával verni kezd engem, hogy fogjam be. Ekkor kap egy pofont (ami miatt kerek 30mp-ig "sír", aztán nem érdekli), beküldöm a szobájába, és persze ma sem megyünk el sehova.

És mondhatni nap, nap után ez megy. Se a szép szó, se a segítés, kérés, könyörgés, kiabálás és pofon nem segít. Mi van még? Komolyan érdekel, mert nem tudok vele együtt élni. Mi csendes, kedves emberek vagyunk, soha nem emelnénk még a hangunkat sem fel, a férjem egy Buddha, de mégis. Az elmúlt 1.5 évben kikészített már mindenkit. Nem vagyunk jól, és nem tudom mit tegyek.

Ti hogyan csináljátok?