Szerintetek normális az, hogy 18 évesen szeretnék babát?

Végülis normális, én is már ennyi idősen is nagyon szerettem volna babát. Aztán 20 éves voltam, amikor a fiam megszületett. De az tényleg nem ártana, ha legalább egy kicsit dolgoznál előtte, vagy valami, vagy legalább azzal képben lennél, hogy munka terén merre szeretnél tovább menni, és tennél ennek érdekében lépéseket. Csak a tapasztalat beszél belőlem, nekem ugyanis lövésem sem volt arról, hogy mihez is kezdjek magammal (mondjuk nem ezért vállaltam gyereket, előtte én is dolgoztam, csak hát az egy olyan meló volt, ami sehova nem vezet, onnan nincs továbblépés meg hasonlók), és így, hogy már majdnem 3 éves a kisfiam, most körvonalazódik, hogy mit is akarok csinálni. Még csak most kezdtem egyetemre járni, és azért gyerek mellett tényleg sokkal nehezebb. Mondjuk én nem egy túl nehéz szakra járok, de nem is ez a lényeg. Nem lehetetlen, csak nem egyszerű. Szóval én így utólag azt gondolom, hogy jobb lett volna a továbbtanulást korábban letudni, és utána szülni. Bár az is igaz, hogy mire odáig eljutok, hogy dolgozzak, már nagyobbacska gyerekem lesz, talán könnyebb lesz úgy, mint azoknak, akik a 2-3 éves gyerekük mellől mennek vissza dolgozni. De azért a munkaadó szemében általában nem jó pont, ha valakinek gyereke van. Igaz, az sem, ha valakinek nincs, de olyan korban van, hogy legyen, mert akkor eleve arra számít, hogy egy-két éven belül úgyis elmegy az alkalmazott szülni. Szóval a mai vilában nem könnyű kiigazodni ilyen téren.

16 évesen szültem a fiamat.Semmit nem bántam meg.A mai napig nagy szerelemben élünk az apjával.A fiam most lesz 17 éves, klassz srác, a csajok imádják, mellesleg pl. a strandon azt hiszik ,hogy a hapsim, az apja meg a haverja.Nem mondom hogy nem voltak hullámvölgyek, de semmit nem csinálnék másképp.